Szóval próbáljuk meggyőzni a többieket arról, hogy bár úgy tűnhet, a osztozkodásból való kimaradás csak a mi financiális érdekeinket szolgálja, valójában az ő egészségükről szól – figyelembe véve a homlokcsonton behatoló, majd az agyon keresztül a tarkón át távozó ólom káros élettani hatásait.

Bizony: a stukkert valamelyik játékostársunkra fogjuk szegezni.
Miután a 8 zsákmánykártyát kiraktuk, a kezdőjátékos (a keresztapa) háromig számol, és háromra mindenki pisztolyt ránt valakire. Itt némi alkudozást követően újabb számolás következik: aki gyávaakar, most még kiszállhat. Ugyanis, ha valakire rálőnek, az adott körben nem vehet részt az osztozkodásban, és kap egy sérülést (ezeket ragtapasszal jelöljük). Ha ez a harmadik sérülése, akkor meghalt, és kiesett a játékból. Ugyanakkor aki kiszáll, szintén kimarad az osztozkodásból.

Cserébe rájuk nem lehet rálőni. Aki bentmaradt, azt viszont most lövik.
De miért nem száll ki, aki mondjuk két csőbe is belenéz (merthogy többen is fenyegethetitek ugyanazt a játékost, naná, mindenki egy ellen is ér). Szóval miért nem száll ki? Két okból. Egyfelől ezeket a gengsztereket nem akármilyen fából faragták: két fejlövést is kibírnak gond nélkül.

Másfelől fenyegetőzni bárki tud, de tölténye azért senkinek nincs elég. A játékot mindenki 3 éles és 5 vaktölténnyel játssza, amiket kártyák jeleznek. Mielőtt a keresztapa háromig számol, minden játékos lefelé fordítva kirak egy ilyen lapot, vagyis titkosan meghatározza, hogy az adott körben milyen töltényt használ. Nagyon kevesen durrogtatják el gyorsan a skulókat. Persze a zsákmány között néha akad muníció meg kötszer is. Utóbbival félhulla állapotból makk egészségesre vissza tudjuk rántani magunkat – láttunk már ilyet: ha máshol nem, hát számítógépen.