Az Asmodée Editions élőholtas túlélőszimulátora már a dizájnnal belophatja magát azoknak a szívébe, akik 2003 óta olvassák a Walking Dead-szériát. Vagy mostanában nézik a sorozatot. A karaktereket jelző korongokat és a felszerelés-kártyákat képregényes hangulatú illusztrációk díszítik, maga a játéktábla pedig úgy néz ki, mint amikor egy állig felfegyverzett zombimészáros kommandó átnyilazgatja, összehamuzza, lekávézza és fotókkal tűzi tele bevetés előtt a taktikai térképet.
A hat játékos egy-egy plázába szorult csapatot alakít: vannak itt amerikai focisták, military-mániások, gettólakó rapperek, fánkzabáló zsaruk és persze a kötelező, kertészgatyás redneckek, plusz hatodiknak egy kivezényelt öltönyös-napszemüveges Men In Black-osztag. Minden játékosnak 3 karaktere van: egy 7 pontot érő, sikoltozó cheerleader, egy 5 pontot érő, baseballütős nehézfiú és egy 3 pontos, pisztolyos őrült. A játékot az nyeri meg, akinek a legtöbb pontnyi figurája marad életben a csapásmérő helikopterek érkezéséig. (A háromfős verzióban van még egy plüssmackót ölelgető kislányunk is, aki ugyan aranyos, de csak 1 pontot ér, így mindig elsőként eszik meg a zombik.)
Mindhárom figuránk természetesen nem maradhat életben: a Mall of Horror ugyanis egy szemétparaszt játék, de legalább a vicces és brutális fajtából. A pláza helyszínein - klotyó, Cachou Sexy Clothes, Megatoys Paradise, a biztonsági őrök szobája és a szupermarket - limitált a búvóhelyek száma (ezeket kis kék gombostűk jelzik). A játékosok minden körben a többiek tudta nélkül, egy tárcsán jelölik meg, hová akarnak mozogni, így könnyen lehet, hogy az utolsó játékosnak már nem marad búvóhely. Aki egyik helyre sem fért be, a parkolóházba kerül, ahol lehet ugyan tárgykártyákat szerezni (egyet saját magunknak és egyet sajnos kötelezően egy másik játékosnak), de a zombik mindig itt rendezik a legvéresebb aratást.
A köröket mindig a pláza biztonsági főnöke kezdi. Ő a játék elején a legidősebb játékos, később viszont mást is meg lehet szavazni a tárcsákkal. Főnöknek azért jó lenni, mert ő dobja ki négy kockával, melyik helyszínre hány zombi fog érkezni. Az eredményt csak ő láthatja (plusz aki kijátszik egy biztonsági kamera kártyát), a mozgását viszont hangosan be kell jelentenie, így a többi játékos nagyjából sejtheti, melyik lesz a zombimentes helyszín.
Szavazótárcsákat kell akkor is használni, ha egy szobába ugyanannyi, vagy több élőholt akar betörni, mint ahányan ott elbújtak. Ilyenkor jön a lázas számolgatás (a baseballütős nehézfiú két személyt ér, néhány kártya pluszokat ad), a vérfürdő (pisztollyal és tűzoltóbaltával egy zombit, shotgunnal és láncfűrésszel kettőt lehet kinyírni), és persze a kölcsönös fenyegetőzés, a behízelgő alkudozás meg a kétségbeesett rinyálás is, mert ahol nem sikerül megakadályozni az élőholtak támadását, ott titkos szavazással ki kell választani egy karaktert (itt a pisztolyos fickók voksa kettőt ér), akit megesznek a zombik, majd jóllakottan hazamennek. Persze a következő körben visszatérnek.
A szabályokat már jól ismerő, veterán játékosok tesztjeink során elképesztően vicces ötletekkel szívatták egymást: a kötelező tárgyátadásnál kamera kártyát dobtak oda a zombik támadási helyét amúgy is ismerő főnöknek, aki bosszúból a legdurvább zombiapokalipszis helyszínét mondta be célállomásnak, hogy utána egy Sprint lappal elsőként meneküljön biztonságos helyre. A készítők morbid humora pedig az összes horrorsablonból gúnyt űz: extra zombi kerül abba a szobába, ahol a legtöbb cheerleader sikoltozik, és az a játékos sem unatkozik, akinek már az összes karaktere meghalt, mert minden körben plusz zombit rakhat fel a táblára, hogy bosszút állhasson az őt kiszavazó túlélőkön.
