De mi van akkor, ha ezt a feladatot megfosztjuk minden külsőségtől: vikingek helyett csak barna korongokkal lépünk, festett miniatűr katonák helyett golyókat tologatunk, színes kártyák sorozata helyett öt x-et gyűjtünk össze egy vonalban?

Mert hogy ez az absztrakt játékok világa. A legismertebbek az absztrakt stratégiai játékok, amelyek egyszerű kinézetük és pár mondatos játékszabályuk ellenére komoly mélységekkel rendelkeznek. Olyan variációkkal, amelyek miatt egyes játékok évtizedek óta komoly rajongói tábort tudnak felmutatni, és amelyek miatt tulajdonosaik évtizedek óta rendszeresen előveszik ezeket.

Vegyünk egy 4x4-es pályát a hozzávaló 16 figurával, amelyek mindegyike 4 jellemzővel rendelkezik (szín, magasság, telítettség és forma). A két játékos közül az győz, aki hamarabb tud egy négyes sort képezni ezekkel a figurákkal, amiben a négy figura mindegyikén legalább az egyik jellemző ugyanaz (azaz vagy mindegyik alacsony, vagy mindegyik kerek stb.). Ez a Quatro.

Hogy szimpla amőbának gondolnánk? Azért ez nem teljesen igaz, hiszen például nincs saját színünk, sötét és világos színű négyessel (quartóval) is nyerhetünk. De az igazi különbség egy megszokott amőbához képest az a csavar, hogy nem mi választjuk ki a következő lerakható figurát, hanem az ellenfél választja ki számunkra…

Vagyis úgy kell a kapott bábut lerakjuk, hogy közben egyszerre szuggeráljuk a táblán lévő félsorokat és a dobozban maradt figurákat. Úgy kell lehelyezzük mindegyiket, hogy a kialakult helyzetben két vagy akár három quarto is kialakítható legyen. Egy idő után viszont pont arra kell figyelnünk, hogy a lerakott bábuval ne hagyjunk túl sok lehetőséget ellenfelünknek, sőt, adott esetben – ha mi nem tudunk quartót csinálni vele – le is zárjunk egy hármast, mert a dobozban maradt bábuk bármelyikét választjuk ki, önelégült vigyort varázsolunk a szemben ülő játékostárs arcára…