Már a magyarul a napokban megjelent játék „kerettörténete”, vagy inkább alapgondolatának összetettsége is lenyűgöző. A játékosok egy-egy város tervezőmérnökei, akik egy-egy, a kezdetben üres, kerületekre osztott, saját táblát töltenek fel különböző épületekkel, de úgy, hogy minden döntésnek komoly következménye van. Nem lehet egyszerűen csak mindenfélét egymás mellé pakolni anélkül, hogy ne gondoskodnánk a városlakóink boldogulásától és szabadidő-eltöltésétől kezdve a környezetvédelemig mindenről.
Vagyis ha boltokat akarok építeni, akkor kell, hogy sok ember mozogjon a környéken, tehát érdemes a munkahelyek környékére, gyárak és kikötők mellé építenem, hogy ne álljon üresen egész nap. Ha viszont sokan élnek a városomban, nyilván kell nekik építenem pár helyet, ahol ellehetnek napközben, legyen az munkahely vagy kulturális intézmény. Viszont ha gyárat építek, akkor nő a károsanyag-kibocsátás, úgyhogy érdemes parkokat is telepítenem, hogy javítsak valamennyit a helyzeten. Ha viszont kulturális intézményeket akarok építeni, érdemes figyelni rá, hogy minden kerületbe jusson belőle egy, hogy minden lakóhoz eljusson a nagybetűs műveltség.
Itt tényleg minden az utolsó gondolatig úgy van kitalálva, hogy az teljesen logikus legyen, de nem csak egy, a jobb játékélmény érdekében csűrt-csavart játék világán belül, hanem a valóságban is. A Quadropolis igazából tanítani is szeretne játék közben, sőt nemcsak szeretne, de tud is, ami ijesztően hangzik, de nem az: annyira jól van kitalálva a játékmenet, hogy senkinek eszébe se jutna azon sopánkodni, hogy ugyan kit érdekel a természetvédelem vagy a felelős városvezetés viszonya a közszolgálatisághoz.
Nemcsak a sztori, a kivitelezés is hibátlan. A szabály könnyen érthető, ennek ellenére az ember még az ötödik-hatodik játék után is rájön újabb és újabb stratégiákra, amikre figyelhetne, ha tudna, de úgy is abszolút élvezetes az egész, ha a játékos nem igyekszik fejben matematikai egyenleteket gyártani a lehetséges kimenetelek előrelátására. A szerencsének csak pont annyi szerepe van, hogy egy kicsit izgalmasabb legyen a játék, de egyáltalán ne kelljen úgy éreznünk, hogy mindegy is, hogyan tervezgetünk, úgyis csak a sors dönt helyettünk. Jellemző a Quadropolis precíz kivitelezésére, hogy a többszemélyes játékok között talán nincs még egy, amit ennyire jól, az élmény bármiféle csorbulása nélkül lehetne ketten is játszani: a legtöbb stratégiai játéknál a kétszemélyes verzió, ha jó is, azért csak árnyéka az igazinak.
Ráadásul a rövidség ellen még egy érv az, hogy a játéknak van profi verziója is azoknak, akik már megunták az alapjátékot: ebben még kétféle épületet lehet építeni, összetettebb a pontozás és egy kicsit a játékidő is növekszik. De igazából ez csak ráerősít arra az érzésre, hogy mennyire jó már az alap is: a szakértői verzióban már pont annyival kellene több dologra figyelni, hogy kiderüljön, igazából úgy volt tökéletes az egész, ahogy volt.
Ára: 12 990 – 13 990 Ft
Kinek ajánljuk: Mindenkinek. De tényleg. Azoknak is, akik a bonyolult stratégiai játékokra indulnak be, de azért nem dőlnek a játékkardjukba egy félórás játék miatt sem, és azoknak is, akiknek egy négyórás parti Civilization azért már sok, viszont a Ki nevet a végént legszívesebben rituálisan felgyújtanák.
Hányan játszható: Ketten, hárman vagy négyen.
