Minden körben egyszerre kell felfordítani annyi űrszektor-kártyát, ahány játékos van, és mindenkinek egyszerre kell licitálniuk ezekre a dobókockáikkal, ráadásul a játékszabályok történetének valaha volt egyik legviccesebb kitétele szerint: mindenki szigorúan csak az egyik kezét használhatja, persze nem kell semmi pajzánra gondolni, ez csak az egyenlő esélyekről és a gyorsaság szabályozásáról szól.

Szóval az Űrcsempészek különlegességét az adja, hogy az egész stratégiát tulajdonképpen három-négy másodperc alatt kell kitalálni és kivitelezni, szemben a gondolkodós, fontolva haladós, birodalomépítgetős játékokkal. Minél olcsóbban kell megszerezni minél több bolygót úgy, hogy ehhez ráadásul minél kevesebb űrlényt kelljen lekenyerezni a csempészárunkkal – de arra, hogy felmérjük, melyik kártyához hány bolygó és hány űrlény is társul, azaz hogy „mennyibe kerül”, és azt mi megengedhetjük-e magunknak, csak egy villanásnyi időnk van, mert ha totojázunk, a többiek már le is tudták a maguk licitjét, és a szabály szerint a leglassabbat nem kell megvárni.

Úgyhogy a játékmenet kifejezetten érdekes, az meg, hogy ezt az érdekest ki használja a szó jó és ki a rossz értelmében, már ízlés kérdése, mindenesetre minél gyakorlottabb az ember, annál több élvezetet talál a játékban. Viszont az Űrcsempészek nem azoknak való, akik a gyönyörűen kidolgozott sztorikat keresik a társasokban: ahogy a tesztjáték alatt az egyik kolléga megfogalmazta, a kerettörténet kicsit olyan, mint egy facebookos appban, ahol igazából tök mindegy, hogy a figura, akit mozgatok, római harcos vagy éppen kisegér, attól még a lényeg ugyanaz marad.

A fejlesztő Lencse Máté nem is bonyolította túl a hátteret, csak annyira, amennyire egy épkézláb alaphoz kellett, hogy ne mondjuk számokra vagy ikszekre és körökre kelljen licitálni; de jellemző, hogy a sárga, kék, piros és zöld áruknak még neve sincsen, szóval nem tudjuk, hogy akkor most ektoplazmával és sugárhajtóművel üzletelünk-e, vagy mondjuk vízzel és oxigénnel. Kis fakockákkal, és kész.

Úgyhogy az Űrcsempészek azoknak való igazán, akik le tudnak számolni a stratégiai játékokhoz tartozó elvárásaikkal, és egy sokkal lényegre törőbb, gyakorlatilag bármi másnál hamarabb lezavarható társasjátékra vágynak: egy tíz-tizenöt perces menet olyankor is belefér, amikor mást még kipakolni se lenne elég idő. És nem mellesleg pont fele annyiba is kerül, mint egy nagyobb szabású társas.

Ára: 5890 – 6490 Ft

Kinek ajánljuk: Akik megunták, hogy egy fél napot rá kell szánniuk minden játékra, és akik keresik a teljesen szokatlan megoldásokat.

Hányan játszható: Hivatalosan 2-8 fő játszhatja, de sajnos a kétszemélyes verzió szinte teljesen élvezhetetlen. Legalább négyen érdemes nekiülni, de sokkal jobb, ha ennél is többen vannak.