A le­gen­da sze­rint (ma­gá­ra va­la­mit is adó vár nem le­het meg sa­ját le­gen­dák nél­kül) Nagy Kár­oly már öt éve ost­ro­mol­ta a vá­rost, si­ker­te­le­nül. A vé­dők élel­mi­szer­kész­le­te fogy­tán volt, ezért Carcas úr­nő­je a ma­ra­dék ga­bo­nát me­ge­tet­te egy disz­nó­val, majd a de­re­ka­san fel­hiz­lalt ser­tést az ost­rom­lók elé ha­jít­tat­ta. Lát­ván, hogy a vá­ros­nak még min­dig van­nak tar­ta­lé­kai, a csá­szár nyom­ban fegy­ver­szü­ne­tet ja­va­solt. Carcas úr­nő­je győ­ze­del­mes kürt­szó­val fo­gad­ta a hírt, in­nen a név: „Carcas sonne”, az­az „Carcas zeng”.
Er­ről, a Vi­lág­örök­ség ré­szét ké­pe­ző, im­po­záns, dél-fran­cia­or­szá­gi vár­ról és vá­ros­ról kap­ta ne­vét az a né­met tár­sas­já­ték, ami 2001-ben Né­met­or­szág­ban el­nyer­te Az Év Já­té­ka dí­jat. Kül­föld­ön az­óta szá­mos ki­egé­szí­tő és mu­tá­ció je­lent meg hoz­zá, Ma­gyar­hon­ba ed­dig saj­nos csak az alap­já­ték ju­tott el.

A já­ték so­rán vé­let­len­sze­rű­en hú­zott, négy­zet ala­kú te­rü­let-kár­tyá­kat kell el­he­lyez­nünk a já­ték­té­ren úgy, hogy ol­da­lai il­lesz­ked­je­nek a már lent lé­vő kár­tyák­hoz (út­hoz utat, vá­ros­hoz vá­rost, ésígytovább). Ez­után a leg­utóbb le­ra­kott te­rü­let­re le­rak­hat­juk hét kö­ve­tőnk egyi­két, aki on­nan­tól kezd­ve a mi ér­de­ke­in­kért szor­gos­ko­dik majd. A vá­ro­sok­ban lo­vag­ként, az uta­kon út­épí­tő­ként, a ré­te­ken föld­mű­ve­sek­ként, a ko­los­to­rok­ban pe­dig szer­ze­te­sek­ként szol­gál­nak min­ket. Mind­ad­dig a táb­lán ma­rad­nak, míg a hoz­zá­juk tar­to­zó épít­mény el nem ké­szül (az­az le nem zá­rul), ezért ér­de­mes meg­fon­tol­ni, mi­kor he­lye­zünk le újabb kö­ve­tőt. Ez föld­mű­ve­se­ink­re kü­lö­nö­sen ér­vé­nyes, hi­szen ők a já­ték vé­gé­ig a táb­lán ma­rad­nak, igaz, ak­kor jó eset­ben na­gyon sok pon­tot hoz­hat­nak a kony­há­ra.
A Carcassonne vi­szony­lag nagy sík fe­lü­le­tet igé­nyel, ezért egy ká­vé­zó sar­ki asz­tal­ká­ján, vagy uta­zás köz­ben nem na­gyon játsz­ha­tó, és a stran­don is csak szél­csend­ben ér­de­mes ve­le pró­bál­koz­ni, ha nem sze­ret­nénk mo­no­ki­ni­ző né­met nyug­dí­ja­sok­ról sze­de­get­ni ösz­­sze bi­ro­dal­munk da­rab­ja­it. Leg­alább kettő, leg­fel­jebb öt lel­kes ver­seny­ző­re lesz szük­sé­günk a já­ték­hoz (ma­gun­kat is be­le­ért­ve), ami a ké­szí­tők sze­rint al­kal­man­ként 30-45 perc, ná­lunk in­kább egy jó órá­ig szo­kott tar­ta­ni. A Carcassonne ára meg­le­he­tő­sen nagy szó­rást mu­tat: va­la­hol 2800 Ft, más­hol 5000-nél is töb­bet kér­nek el ér­te.