A tábla ugyanis a jin és jang-ként is ismert tai chi tu formáját viseli, annak vonalai a tábla anyagába mélyednek. Az első, legkönnyebb feladatunk az, hogy az egyik oldalról (jin) elindított golyót egy irányba gurítva, egyenletesen mozgatva úgy irányítsuk, hogy miközben eljut a másik oldalra (jang), a tábla összes útvonalát érinti.

Azt gondolnánk, hogy ez nem kihívás a szellemnek. Nos, pár körkörös rángatózás után az ember rájön, hogy több útvonal is létezik, de csak egy olyan, amellyel zökkenőmentesen, irányváltoztatás nélkül érhetjük el a célt.

Ha már rájöttünk, melyik ez az útvonal, és azt próbáljuk bejárni, észre sem vesszük, már a logikánk irányítja kezünket, vagyis nem egyszerű ügyességi játékról van szó! És miközben koncentrálunk, a fagolyó görgő hangja a fatáblán finom morajként csillapítja le hétköznapi teendőktől feszülő idegszálainkat.

Relaxációs pihenés egyedül - vagy vidám kihívás párosan

A Jin-Jang játékverziói alapvetően egy személy számára jelentenek kikapcsolódást. Ha már belejöttünk, próbálhatjuk egy kézzel is, és ha nagyon profinak érezzük magunkat, jöhet mindkét golyó: akár egymás mellett, de az igazán nagy feladat az, ha a két külön oldalról indítjuk és mozgatjuk tükör-pályán őket.

Akik ráéreznek a relaxációs hatásra, akár még a légzésüket is a golyó köreihez igazíthatják. Hogy a golyó(k) köreit igazítjuk a légzéshez, vagy fordítja, a saját ízlésünkön múlik.

Ha viszont versenyjátékot szeretnénk csinálni belőle, mehetünk a gyorsaságra: egyikőnk próbálja a lehető legrövidebb idő alatt megtenni a kört, úgy, hogy a fagolyó nem röpül le a tálról, míg a másik az időt méri - aztán az időmérő kapja a kezébe a Jin-Jangot, és mutathatja meg, hogy ügyesebb a kezdőjátékosnál.

De azt is próbára tehetjük, mennyire vagyunk egymásra hangolva: párban összeállva fogjuk meg a tálka két oldalát, és próbáljuk meg teljesíteni a kezdő, Áramlás névre hallgató pályát! Ha sikerül, nem csak mi hangolódtunk egymásra, de egy pillanatra a világ is kozmikus egyensúlyba kerül.