Persze joggal merül fel az emberekben, hogy ha már van neki egy bevezető szintű stratégiai játéka, amit szeret, nem szívesen hagyja pár év után a polcon porosodni, ha már „kinőtt belőle” a család, és több izgalomra vágyik. Erre vannak a kiegészítők, klasszikussá vált játékokhoz egész sor ilyen készletet adtak már ki. És most így tett az Abacus is a Kakaóval!
A Chocolatl (azaz Csokoládé) olyan extrákat tesz a játék menetéhez, olyan plusz útvonalakat, amelyeket az alapjáték lehetőségeivel kell összekombinálni. A játék atyja négy csavart tett a játékhoz, amelyekből bármelyiket hozzátehetjük az alapjátékhoz, vagy akár többet is belőlük. Van, amelyik az alapötletet fejleszti tovább, és van olyan, amely épp hogy az eredeti játék erőforrásaival játszik úgy, hogy kétélű az új lehetőséggel taktikázni…
Az első modul teljesen logikus: a már begyűjtött kakaóbabjainkból főzzünk csokoládét! Ehhez szükség van pár „konyhára” a dzsungelben, ahová azonnal elküldhetjük embereinket – már persze, ha van egyáltalán kakaó a kamrában…
Ráadásul csokira nem mindenki vevő: olyan piacra is kell leljünk a harsogó zöld levelek között, ahol van csokoládéstand. Ez néhány újabb lapka a kiegészítő dobozából, amit ki kell cserélni pár másik dzsungellapkával az alapjátékból. És bár elhasználunk rá pár munkáslapkát, a dupla hozam megéri…
Az alapjáték egyik érdekes pontja az ivóvíz. Komoly mínuszpontokkal indul a vízhordó emberünk, de ha elég szorgosak vagyunk, a végén tekintélyes mennyiségű pluszpontot lehet vele szerezni! De mi van akkor, ha ezt a vizet inkább öntözésre használjuk?!
Egyrészt elesünk ugye némi ponttól. Másrészt a csatornás földművelés durván megdobja a termesztett mennyiséget. Önmagában véve jól hangzik, hogy egy (vagy kettő) bab helyett négyet kapunk munkásonként, de nem csak a víz után járó pluszpontok hiánya az, amivel terveznünk kell, hanem a tárolókapacitás is – a kieggel ugyanis nem jár új falukorong, azaz továbbra is csak öt kakaótermést tudunk jegelni. No, ezt rakjátok össze…
A harmadik egység, amivel taktikázni lehet, a térképmodul. Ehhez kapunk egy kis táblát, amelyen két dzsungellapka fér el, és játékosonként kapunk két kis térképtokent. A szokásos két dzsungellapka helyett itt négy közül választhatunk: kettő a húzópakli mellett, ahogy eddig, plusz kettő a fent jelzett térképtáblán. Amikor ránk kerül a sor, és új dzsungellapkát húzunk, eldönthetjük: a húzópakli melletti párosból választunk vagy a térképtábláról. Utóbbiért természetesen le kell adjunk egyet térképlapkáink közül. Cserébe olyan előnyhöz juthatunk, amellyel a saját készleteinket jobban tudjuk felhasználni.
Az utolsó modul nem valamelyik már létező funkción csavar, hanem új elemet visz a játékba. Száraz menedéket adhatunk a szabadtéri zuhanyzó mellé a fél falunak. Persze nem mindenkinek, csupa fontos ember tud csak fizetni. A remete, az útkaparó és a sámán mellett egész saját dinasztiánknak húzhatunk fel kéjlakot: a törzsfőnök (ami ugye mi vagyunk) fia-lánya, felesége kaphat a luxusbungalóból.
A tizenkét kétoldalas lapka különlegessége az, hogy megvásárlásával nem veszítjük el a vételárat – végül is jogos, az ingatlan értéke is a vagyonunk részét képezi… És persze extrákat is kapunk hozzá, ha nem is konyhabútort. A legtöbbje a játék végén ér további fontos aranyakat, így a végelszámolásnál beelőzhetjük vetélytársainkat.
