Jump to content

A Mah-jong története

2017. 07. 27. 00:31

Honnan származik a Mah-Jong? Mikor született a Mah-Jong? A Mah-Jong szerencsejáték, stratégiajáték vagy orákulum? A Mah-Jong eredetéről szájhagyományok útján maradtak csak fenn történetek, amiért sok kutató úgy véli, a Mah-Jong játékot csupán a 19. században találták ki és minden más misztikus ködösítés. A taoista filozófia szerint az ilyen tudósok a lét valódi értelmezése szerint nem is léteznek, mert semmit sem tudnak a magasabb összefüggésekről, tehát értelmük elködösült, és tudatuk semmisége alapján ő maguk is csupán káprázatok. A Mah-Jong történetének vizsgálatakor mi álljunk elfogulatlanul e kérdéssel szemben, és nézzük a tényeket és a feltételezéseket egymás mellett.

Egy játék eredetét keresve a legritkább esetben segít a hordozó anyag, mert a lényeg a játék szabálya, a játék működése, ami a legkülönbözőbb formában megjelenhet. Esetünkben egy kártyajáték eredetét keressük, amelynek játék-kövekkel megjelenő, újkori változata csupán egy új fejezet a játék történetében. Mi tehát a jelenlegi játék lényege, amit jelek formájában a régmúltban keresünk? 

Mah-Jong célja bizonyos kombinációkat kirakni a köveken szereplő jelekből, számokból. 108 kő 3 féle alapfigurát mutat 1-9 értékben, és mindebből 4-4 darab. Ezen kívül van 4 égtájnak megfelelő szél, 3 sárkány szintén 4-4) és 8 speciális kő, melyeken hol virágok, hol évszakok, hol legendás alakok ábrái láthatóak. A 108 alapkő és a 36 extra tehát összesen a Mah-jong 144 köve. 

A megkülönböztetésnek vizsgálatunk során még nagy jelentősége lesz, mert aki játszott már Mah-Jongot, az tudja, hogy az alapkövekből és az extrákból egészen másfajta kombinációkat lehet kirakni, eltérő esélyekkel és értékben. A 108 alapkőből, melyeknek van egyedi értéke, sorszáma, sokféle sort lehet kirakni, nemcsak az európai kártyajátékoknál ismert folytatólagos sorokat, hanem úgynevezett lépcsős és ugró sorokat, melyeknél az értékek eltolva szerepelnek.
A 108 figuráról egy 16. századi kínai szövegben van szó először írott formában, a kínai Odüsszeának is nevezett Water Margin (Shuǐhǔ Zhuàn) vagy „Vízpart történet” vagy megint más néven a „Outlaws of the Marsh“ , „A mocsár törvénytelenei” legendájában. A szerzők Shi Nai'an és Luo Guanzhong.
Ez a 100 fejezetből álló elbeszélés „Shoeay 'Hoo” vagy „Legendák könyve” címen is ismeretes: a 12. században játszódik és a Sung dynastia alatti forradalomról szól, vagyis arról, hogy 108 forradalmár Sung Kiang vezetése alatt hogyan talált menedéket a sziklás Ling 'Ho Bah szigeten, és milyen kalandokat élnek át. Ez a forradalom és az utána következő küzdelmek a kínai történelem egy kisebb hősi korszakát alkotják. A 108 hős iránti kegyeletből, hogy emlékük és vitézi tetteik feledésbe ne menjenek a birodalom széltében, hosszában, az akkoriban igen elterjedt kártyajátékok egyes lapjait az ő neveikkel látták el. A 108 törvényenkívüli vagy hős között 72 földi harcos és 36 égi szellem szerepel. 

A 108 kínai hős kevés hasonlóságot mutat az európai trubadúr líra lovagjaival. Hőseinket heves természetűnek nevezni erős szépítése lenne a valóságnak: határtalan mennyiségű alkohol fogyasztása, spontán erőszak, bírvágy, bosszú, kegyetlenség, és minden emberi rossz tulajdonság megmutatkozik a történetekben, olyan módszerességgel, mintha a szerző magát a bűnös létet akarná bemutatni, annak teljes karakterisztikájával. Az egyes szereplők sorsának jellemző párhuzamai a kiközösítettség, az otthon elhagyása, és a szembefordulás a törvénnyel. Az idegenség általában minden jelképességet felülmúló reális okokra vezethető vissza, mégpedig csöppet sem hízelgő jellemrajzokhoz kapcsolódóan, ahogy igazi rossz banditák esetén lennie kell. Annál több pozitív emberi reakció jellemzi a rablókat megsegítő rokonokat, barátokat sőt idegeneket, akik önzetlenül védelmezik a közel sem ártatlanokat. A történet elég messzire esik a hagyományos morál-elképzelésektől, különösen, ha az ellenségeiket élvezettel kínzó hősökről olvasunk, akik nem kényesek ártatlanok vérét is kiontani a céljaik elérése érdekében, vagy ha úgy hozza kedvük, esetenként akár el is fogyasztják csíkokra szabdalt vetélytársaikat. A Robin-Hood hangulatú tettekben sincs persze hiány, különösen a gazdagok kirablása központi téma, de a 108 harcos a szegények mellett többnyire maguknak szolgáltatnak igazságot és gazdagságot. Sem az eszközökben nem válogatnak, se nem szégyenlősök eltenni a kincseket maguknak. 

Mégsem egyszerű bunkókról van szó, sőt, hőseink kezdetben többnyire törvénytisztelő, tanult emberek, magas tisztségviselők, jólöltözöttek és a harcművészetet az anyatejjel szopják. A züllésért a korrupt környezet a felelős. Mielőtt filozófiai és morális ellenvetések merülnének fel, tisztáznunk kell, hogy az archaikus történetírás jelképekben beszél, és a 108 hős egy rossz világ rossz gyermekét szimbolizálja, aki végül saját világa ellen fordul és ezzel magasabb dimenzióba lép. 

A fenti alapsémát követve végül is találkoznak a sorskivetettek és Song Jiang vezetésével jól felszerelt erős csapatot képeznek és nekiindulnak megdönteni a császár korrupt kormányát. Forradalmat szítanak, és a birodalom jelentős területeit elfoglalják, hogy ezzel nyomást gyakoroljanak a kormányra. A rablóhad egyre rendezettebb képet mutat és elvhű hősök csapatává fejlődik, ami az egyes jellemek feletti magasabb szellemiség térhódítását juttatja kifejezésre. Nem a császár ellen fordulnak, hanem a birodalmat lezüllesztő hatalmaskodók ellen, és a vezér Song Jiang végül is levelet ír a császárnak, amiben kegyelmet kér a 108 haramiának és felajánlja a szolgálatukat. 

A császár kegyelmet ad és a 108 hős immár a birodalom védelmében harcol az északi határon. A legtöbben hősi halált halnak és végül csak 27 harcos tér vissza a „sárkány udvarába”. A császár nagy vagyonnal és magas hivatalokkal jutalmazza őket.

(Forrás: gemklub.hu)