A Colt Express a vadnyugat örökké poros vidékeire és rosszarcú banditái közé kalauzol minket. Bár nem vagyok a távoli Amerika e régmúlt történelmi szegletének a híve, mégis elég spagetti Westernt láttam ahhoz, hogy bele tudjam élni magam a nagy vonatrablásba, amit a dobozgrafika is ígért, és szerencsére nem kellett csalódnom…

Már az első party előtt is egy kisebb meglepetés várt: A vonatot ugyanis magunknak kellett összeszerelnünk a mellékelt kartonelemekből. A LEGO-t szerető gyerekként és IKEA bútorkon edződött felnőttként számomra külön élmény volt, ahogy a lapos darabkák apránként háromdimenziós vontszerelvénnyé változtak. Nekem már elég lenne a hangulat megteremtéséhez, de a tervezők nem fukarkodtak a doboz megtöltésekor: A vonat köré ugyanis talpra állítható kaktuszokat és sziklákat állíthatunk, hogy könnyebben a vadnyugatra képzelhessük magunkat. Ezeknek nincs szerepe a játékban egyszerű hangulati elem, amiért jár a kiadónak a dicséret.

Persze a Colt Express nem csak a szép körítésről szól, a dobozban egy remek társas lapul. A cselekvésprogramozás mechanika kitűnően illik a játék témájához: A fordulók tervezés fázisában nekünk, játékosoknak lehetőségünk van agyafúrt terveket szövögetni arról, hogyan kaparintsunk meg egy pénzeszsákot, kire lövöldözzünk, felmásszunk-e a vonat tetejére, lövöldözzünk a társainkra, netán húzzunk be valakinek? Ezeknek megfelelően kell lepakolnunk a kártyákat. Aztán a forduló második felében - amikor a vonaton lejátsszuk az akciólapoknak megfelelően az eseményeket - kiderül, hogy a briliánsnak hitt terveinkbe be-becsúszott egy-egy hiba, ezek pedig könnyes nevetésbe torkollanak. Mindig lesz egy melletted ülő játékos, aki az előbb még vigyorogva magyarázta, hogy mekkora pofont fog kiosztani ebben a körben, aztán karlendítés pillanatában döbben rá, hogy teljesen egyedül van vagonban, és a pofonból semmi sem lesz. Te pedig eközben örülsz, hogy sikerült megcsípned a bőröndöt, de következő pillanatban beront a marsall, és rájössz, hogy mégsem minden úgy zajlik ahogy kigondoltad...

Az agyafúrt akciók tervezése és kalandos kivitelezés közben elillan az egy óra, és a vonat befut a végállomásra. Akár hányszor ültem le eddig Colt Expressezni, a végén a dollárjaim számolgatása közben, már alig várom, hogy újra felülhessek a Colt Expressre. És ezzel nem csak én vagyok így. Karácsonykor hiába vittem haza egy táskányi játékot mindenki folyton vonatot akart rabolni a családban és a barátok között is. Mondhatni bunyó (karácsonytól) karácsonyig.