Szeretjük Bruno Cathala játékait (Five Tribes, 7 Csoda: Párbaj, Mr. Jack), mert ügyesen ötvözik az egyszerű játékalapokat a komplexebb gondolkodást igénylő elemekkel úgy, hogy a francia mester stílusa közben jól felismerhető marad, mégis a végeredmény mindig valami egyedi darab. Amikor kiderült, hogy a Five Tribes után ismét az ő nevével fémjelzett Yamatai lesz a 2017-es év Days of Wonder (Ticket to Ride, Quadropolis) megjelenése, egy percig nem volt kérdéses, hogy mihamarabb szert fogunk tenni rá, ahogy az sem, hogy az első néhány játékalkalom után cikk is fog születni róla. Íme!

Távol-keleti színkavalkád: színtévesztők hátrányban

A Days of Wonder kiadó mindig nagyon ügyel a játékai küllemére, és nincs ez másképp a Yamatai esetében sem: már a borító is kirívóan színes és gyönyörűen illusztrált. A dobozt kibontva kapunk egy szokás szerint nagyon jól használható műanyag inzertet, jó sok kinyomásra váró kartont (ezeknek a kereteit megéri berakni a doboz aljára, hogy megemeljük az inzertet), rengeteg fa jelölőt, a közös táblát és a játékostáblákat.

A játékostáblák még a Quadropolisénál is vékonyabbak (hovatovább, a Great Western Trail sem remekelt komponensek terén, de még abban is vastagabb papíron érkeznek a játékostáblák), a kinyomásnál meg ügyelni kell, hogy ne szakítsuk be a jelölőket, mert nem mindegyiket sikerült megfelelően körbevágni a nyomdában. Szintén sajnálatos, hogy a Five Tribes-zal és a Quadropolis-szal ellentétben itt nem kapunk pontozófüzetet, pedig nagy segítség lenne a pontszámításnál. Szó sincs rossz minőségről, a komponensek még így is bőven a „piaci átlag” fölött vannak, de hát Days of Wonderéktől egy picit többet vár az ember.

Ezen túllépve, ahogy fentebb említettem, a játék színes. Nagyon. Kipakolva öröm ránézni, a tábla is gyönyörűen illusztrált, nem beszélve a flottalapkákról és a specialistákról. A vizuális megjelenés nem a tipikus japán stílust követi (lásd: Tokaido, Hanamikoji), mégis tök hangulatos.

Az épületeket jelképező, játékosszínekben pompázó fa házak meglepően nagyok, a speciális paloták és torii kapuk pedig még ezeknél is méretesebbek, jól fognak mutatni a táblán.

Sajnos a játékosépületek és a körsorrendet jelölő fa figurákból nem minden színből kapunk ugyanannyit (így volt Five Tribes-nál is), emiatt a két- és háromszemélyes játékoknál adott, hogy milyen színeket használhatunk majd. Ez is apróság, de nem hiszem, hogy emiatt elszállt volna a gyártási költség.

Fából vannak és színesek a különböző erőforrásokat jelképező hajócskák is: a bambuszt zöld, a fát barna, a követ fekete, az agyagot piros, az aranyat sárga szín jelöli. Ez pedig a színtévesztők (lásd: én) számára rémálom, ugyanis sikerült három olyan színt összeválogatni (zöld, barna, piros), amik bizonyos fényviszonyok közt nehezen megkülönböztethetőek számukra. A legnagyobb gond nem is a fa jelölőkkel van, hanem a flottákra és épületlapkákra nyomtatott jelekkel: itt még jó fényben is komoly feladat a barna és zöld jelzések megkülönböztetése, ami (ahogy látni fogjuk) egy komplex döntési helyzetben nem hat túl üdítően. Nem hiszem el, hogy 2017-ben erre nem találtak valami színtévesztő-barát megoldást (akár pöttyözéssel vagy BÁRMIVEL), miközben a kultúrajelölők szintén összetéveszthető színei legalább más szimbólumot kaptak. Első parti után a dolog rettenetesen dühített, a későbbiek során meg lehet szokni, de akkor is zavaró.

A játék egyébként nyelvfüggetlen, és hála a magyar társasjátékos közösségnek már szabályfordítás is elérhető hozzá (BGG regisztráció szükséges)!

A szabályfüzet hossza (nettó 8 oldal, illusztrációkkal és példákkal) becsapós lehet: a könnyű szabályok és viszonylag gyors előkészületek meglepően komplex játékot takarnak.

A cél természetesen itt is a pontgyűjtés, amit elsősorban a táblán lévő szigetvilág beépítésével érhetünk el. Ahhoz azonban, hogy egy szigetetre építhessünk, először fel kell azt fedezni, majd a megfelelő erőforrásokat biztosítva lehet épületet lerakni rá. Mind a felfedezés, mind az erőforrás-feltételek teljesülése mindenki számára elérhetővé teszi az építkezést, emiatt a játék meglepően interaktív.

Minden játékos köre öt fázisból áll, melyeknek csak egy részét kötelező végrehajtani:

• Flotta kiválasztása. Minden kör elején öt flottalapka érhető el, a többi öt titokban várja, hogy a következő körökben választhatók legyenek (a kör során használt lapkák bekeverve a sor végére kerülve várják, hogy újra elérhetőek legyenek). Ez az egyik legfontosabb lépés, ugyanis rögtön három következménye lesz a választásnak. Egyrészt a flottalapka fogja meghatározni, hogy milyen erőforráshajókat kapunk ebben a körben, másrészt a legtöbb flotta valamilyen speciális akciót tesz lehetővé (lent lévő hajók cserélgetése vagy levétele, kultúrajelölők cserélgetése, épületek félretétetele stb.), harmadrészt a rajta lévő szám fogja eldönteni a következő kör játékossorrendjét.
• • Kereskedés. Minden körben eladhatunk vagy vásárolhatunk pontosan egy hajót. Ezek ára a játékostáblán szerepel (a vételi és eladási ár ugyanaz), kivéve az arany esetében: a sárga hajó olyan ritka, hogy sem eladni, sem megvenni nem lehet.
  • Hajók lerakása. A rendelkezésünkre álló hajókat letehetjük a táblán lévő helyekre. A legfontosabb szabály, hogy az első hajót vagy az öt belépési pont egyikére VAGY egy már lent lévő, ugyanolyan színű hajó mellé lehet letenni. Ezek után pedig értelemszerűen folytatni kell a láncot, de ekkor már bármilyen színt lerakhatunk. Ha akárcsak egy hajóval is így tettünk, két lehetőség közül kell választanunk:
  1. Kultúrajelölő felvétele. Minden lerakott hajó után felveszünk egy-egy olyan színes kultúrajelölőt, mely a lerakott hajók által értintett szigeteken van. Ezzel gyakorlatilag felfedezzük őket, így lehetővé válik rajtuk az építkezés. A kultúrajelölőket megkapjuk.
  2. Építkezés egy üres szigeten. Ha a lerakott hajóink bármelyike érint egy üres (értsd: kultúrajelölő vagy szent hely jelölő nélküli) szigetet, építkezhetünk rá. Ehhez ki kell választanunk az elérhető legfeljebb öt épület közül egyet (illetve ha van félrerakott épületünk, akkor az is játszik). Amennyiben a kiszemelt sziget körül lévő hajók által teljesül az épület erőforrásigénye, megépíthetjük azt. Ha sima épületről van szó, akkor a saját házaink közül lerakhatunk egyet, az épület lapkáját pedig megkapjuk, ez pontot fog érni a játék végén. Ezen kívül, ha hegyre, vagy palota/torii mellé építkezünk kapunk 1-1 pontot érő legyezőket, sőt, ha összefüggő épületcsoporthoz építünk, annak méretétől függően némi pénz is ütheti a markunk (kerekedelmi épület építésekor ráadásul kétszer annyi). Építhetünk palotát vagy toriit is, amikért ugyan alapesetben nem jár legyező és/vagy pénz, ellenben viszonylag sok pontot érnek a játék végén (a lapka a miénk lesz), illetve melléjük építkezve lehet legyezőket is gyűjtögetni.
  • Hajó félrerakása. Minden kör során egy megmaradt hajót elmenthetünk a következő körre, minden továbbit viszont elveszítünk, sőt két elvesztett hajó egy mínusz pontot fog érni a játék végén.
  • Specialistát fogadhatunk fel. Két azonos vagy három különböző kultúrajelölőt elköltve választhatunk egyet a tábla tetején lévő specialisták közül (ezek általában japán mitológiai alakok), melyek jó része pontot ér a játék végén, de sokkal fontosabb, hogy valamilyen speciális képességgel ruháznak fel (sőt, a rajtuk összegyűlt pénz is a zsebünkbe vándorol).

  Ha mindenki végzett a körével, a játékosok a választott flottájuknak megfelelő számra teszik a jelölőiket a körsorrend-sávon, felfedjük az új flottalapkákat (a használtakat bekeverve a sor végére tesszük), feltöltjük az épületsort, a lent maradt specialistákra 2-2 pénzt rakunk, majd az üres helyeket feltöltjük. Ha ebben a fázisban nem tudunk valamit feltölteni, vagy bármelyik színű hajó elfogyott, véget ér a játék. Ugyanez történik, ha valaki a köre során leteszi az utolsó épületét.

• Fontos még, hogy játékosszámtól függően különböző mennyiségű saját épület áll rendelkezésünkre, két játékosnál pedig egy fordulóban egy játékosnak két köre is van.