Jump to content

Ezt a háborút már láttam egyszer

2017. 09. 28. 10:27

Alig több, mint egy év telt el azóta, hogy megszületett a Warhammer társasjáték és a Total War széria szerelemgyereke, ami egy csomó mod után hivatalosan is ötvözte a fantasyt a sorozattal, és ezalatt nem feltétlenül lopta be magát a játékosok szívébe.

Volt hozzá előrendelői DLC, frakció-DLC, hős-DLC, sőt még olyan is, amitől egyszerűen csak még véresebbek lettek az egyébként is látványos csaták. Mindezt az koronázta meg, hogy a kezdetektől fogva tudtuk, hogy egy nagy játék helyett háromfelé lesz szétszórva a tartalom, alig egy évvel később pedig meg is érkezett a második rész, a Total War: Warhammer II. 

Ennyi idő alatt sok változást nyilván nem lehetett várni, ehhez képest pedig jócskán felülteljesített a második epizód, de ennek ellenére azért meglátszik, hogy mennyi ideig dolgoztak rajta.

Az Újvilág és a Nagy Örvény

Első körben mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy mi változott, a szűk időkeret ellenére ugyanis számos újítást tartalmaz a játék. Az első és legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az előző epizódból ismert Óvilágot magunk mögött hagytuk, a küzdelem ezúttal az Újvilágban folyik, méghozzá 

  • a Nemes Elfek,
  • a Sötét Elfek,
  • a Gyíkemberek
  • és a patkányszerű Skavenek közt,

az új népekkel pedig természetesen teljesen új egységek, épületek és képességek is járnak. Ebben a tekintetben remek munkát végzett a fejlesztőcsapat, ugyanis egyik frakciónál sem érzi azt az ember, hogy az előző játékból már ismert egységeket terelgetne a csatamezőn, a sajátos mechanikák (mint például a Sötét Elfeknél a rabszolgák, vagy a Gyíkembereknél a provinciákban kiadható parancsokat erősítő földalatti háló) tényleg garantálják, hogy minden fajnál egyedi élményben lesz részünk.

Szintén fontos kiemelni, hogy ezúttal sztorit is kaptunk, ami az előző részhez képest máris óriási fejlődést jelent, ott ugyanis azon kívül, hogy a Káosz seregei meghatározott számú kör eltelte után északról indulva feldúlják az egész térképet, lényegében semmi más értelme nem volt a játéknak, mint hogy irtsuk ki az összes szomszédunkat, meg néhány távolabb lévő népet is ha győzni szeretnénk.

Ez a múlté, a második játékban szereplő négy nép ugyanis mind egy dolgot szeretne: megszerezni a térkép közepén található Nagy Örvény erejét. Mind a négyen más miatt áhítoznak rá, a háttérsztorikat pedig átvezető videókkal mutatja be nekünk a játék. A játék előzeteséhez hasonló anyagra azért ne számítson senki, ezek egytől egyig animált képekből álló diavetítések, melyeket az első részből már ismert öregember narrációja egészít ki, de a történet elmesélésére ettől még kiválóan megfelelnek.

A Nagy Örvényért folyó versenyfutás során különféle rituálékat kell végrehajtanunk, melyek közös jellemzői, hogy sok körig tartanak, a hozzájuk felhasznált három városunkat mindenáron meg kell védenünk, emellett pedig három versenytársunkon kívül még a Káosz harcosaival is szembe kell néznünk. Némi aranyért cserébe minden nép ráküldhet egy gép által irányított sereget is az ellenfelük rituálét végrehajtó városára, amivel adott esetben akár meg is akadályozhatja annak sikerét.

Ez tényleg remek húzás volt a fejlesztők részéről, ugyanis így végre jól körülhatárolható célt kapott a játék, a sztori miatt pedig tényleg érdekli is az embert, hogy mi történik, a történetben ráadásul egy elég nagy csavar is van. Ennek köszönhetően egyébként a játékidő is lerövidült, nagyjából 200 kör alatt el lehet jutni a játék végéig, ami szintén üdítő az előző rész elnyújtott végjátékához képest. 

Mindezek mellett egyébként számos kisebb, de baromi hasznos újítás is helyet kapott a játékban. Elbúcsúzhatunk a véletlen körátugrásoktól, a játék ugyanis figyelmeztet minket, ha az adott körben tudunk még építeni/mozogni/rituálét végrehajtani, de emellett például fejlődött a tulajdonságok rendszere, valamint most már minden nép rendelkezik négyféle rítussal, melyek mindegyike különböző pozitívumokkal jár (például növeli a rendet a területeinken, tapasztalati pontokat ad az egységeinknek, vagy akár egy teljes sereget idéz a fővárosunk mellé). Emellett kaptunk még

  • több férőhelyes fővárosokat,
  • magukat önállósító lordokat, akik ha nem elégedettek népükkel, akkor egyszerűen szakadárokká válnak,
  • kincsvadászatot földön és vízen is,
  • tengeri ütközeteket (bár egyelőre még mindig nem úgy, ahogy az korábban volt),
  • többféle éghajlatot a városokhoz, amik mind más más népnek kedvezőek,
  • képesség formájában rendes tűz/méreg/egyébköpést minden sárkánynak
  • és végre lerövidült a töltési idő is.

A kezelőfelület is átesett pár apróbb változtatáson, de továbbra is mindenki meg fogja ismerni, aki játszott az elmúlt évek Total War játékaival.

(Forrás: index.hu)