Ingatlanügynök - egyeseket rögtön kiver a víz, ha arra kerül a sor, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek egy példánnyal. Pedig az ingatlanos szakma egészen hosszú időre nyúlik vissza, és úgy tűnik, hogy jó ideig a palettán is marad - hiszen lakni mindig kell valahol.

Ha valakivel elakadnánk a könnyed társalgás során, nyugodtan dobjuk be a témát, könnyedén akad egy-egy horrorsztori, amit jó megosztani egymással - ráadásul ezzel a témával kapcsolatosan mindenkinek van véleménye.

Ahogy minden szakmát, úgy ezt is lehet jól csinálni (szerencsére van rá élő példa is), de most már könnyedén el is eljátszhatjuk, hogy megy ez nekünk, hiszen megérkezett a For Sale, vagyis az EladLak! a magyar társasjátékos világ polcaira.

A For Sale immáron 19 éve tartja rabláncon a rajongók szívét, és a megjelenése óta idén, 2016-ban öltözött át harmadjára - és valljuk be, most néz ki a legjobban.

Az új dizájnt a Iello-nak köszönhetjük, aki híres a nagyon szép grafikákról és a pofás dobozokról. Az EladLak! illusztrációi annyira jól sikerültek, hogy még a legértéktelenebb, utolsó kis csöves kartondoboz-lakhely is könnyedén a kezeinkbe ugrik, annyira cuki lett az artwork.

A magyar köztudottan lelkes filmcímfordító nemzet. Nos, ha az EladLak! filmcím lenne, helyet foglalhatna az elegáns, humoros megoldások között. Külön öröm, hogy a teljes doboz, játékszabály, még a kártyák hátoldala is magyar nyelvű - simán el lehet ezt a játékot játszani angolul is, de így mégis jobban esik a szemnek és a léleknek.

A téma és a játék célja kéz a kézben jár: az ingatlanbizniszben mozgunk, ahol a játék első felében a rivális kollégák elől megpróbáljuk elhappolni a legjobb létesítményeket, mindezt úgy, hogy lehetőleg ők járjanak a legrosszabbul, majd a második részben minél magasabb áron meg is kell szabadulnunk az alkalmi vételektől.

Vagyis: az első fázis során magukat az ingatlanokat szerzik be a játékosok, a következőképpen: miután mindenki megkapta a maga jussát pénzérmékben, fel kell csapni annyi épületkártyát, ahány játékos játszik, majd a kezdőjátékos megteszi az ajánlatát - a következő játékosok, ha szeretnének beszállni a harcba, akkor emelik a tétet. Nem a legmagasabb értékű ingatlanért megy a harc, hanem azért, hogy minél szélesebb palettáról választhassanak az ügynökök ingatlant maguknak.

A csavar ott van, hogy ha valaki nem száll be a licitbe, vagy passzol, akkor elhozhatja a legalacsonyabb értékű épületet a sorról, úgy hogy a feltett pénzének a felét (felfelé kerekítve) visszaveheti a kezébe.

A kézben tartott érmék mennyisége a játék végéig titkos, (akárcsak a Nincs kegyelem!-ben a “kösz, de nem” token), így nagyon résen kell lenni, hogy a többiek mit engedhetnek meg maguknak, mint például: érdemes-e feljebb srófolni az árakat vagy sem.

A további épületekért pedig a folytatódik a licit, egészen addig, amíg valaki nem tesz be annyi pénzt, hogy a többieknek ne érje meg felüllicitálni, ekkor a szerencsés elhozhatja az épületet, ám pénz nem jár neki vissza - míg a többieknek mind igen.