Jump to content

Escape from Colditz

2017. 09. 29. 10:33

Amikor én választok játékot, alapvetően nagyon ritkán nyúlok mellé. Most nem arra gondolok, amikor megtetszik valami, kipróbálom, de később kiderül, hogy nem is annyira az én ízlésvilágom. Inkább arról, hogy amikor olyan szinten csalódást okoz a játék, hogy legszívesebben odamennék a tervezőhöz és megkérdezném: Ezt most mégis miért kellett?

Meg kell hagyni, az Escape from Colditz ügyes trükkökkel próbál a potenciális játékosok/vásárlók figyelmébe kerülni. Egyrészt a megszokottól eltérő (sokkal nagyobb) doboz, illetve a tényleg gyönyörű design, és itt nem csak a külső/belső grafikai elemekre gondolok, hanem ahogy ez az alkotás csomagolva van. Be kell vallanom, engem már a doboz küllemével levettek a lábamról. Dobozméret ide vagy oda, felesleges levegőszállítás: nem érdekes, de ahogy ez a doboz kinéz, amint kinyitja az ember...

Fontos megemlíteni - és ez csak emel a minőségen - hogy a játék története valós eseményeket dolgoz fel: a brit hadifoglyokat a II. világháború során Colditz-be vitték, pontosabban az ottani fogolytáborba. A brit vezérkar erre azt találta ki, hogy az átlagos ellátmány közé egy elsőre teljesen ártalmatlannak tűnő társasjátékot is beilleszt, amely nem az unaloműzést, hanem a foglyok szökését hivatott segíteni. A dobozban a fabábuk és kockák között bizony lapult iránytű, térkép, elsősegély készlet is, amelyek segítségével végül tényleg sikerült jópár fogolynak a szökést megvalósítani.

Nézzük, miről szól a játék a szökésen kívül. 2-6 játékos ülhet le hozzá az asztalhoz, amelyből egy mindig az SS, illetve Wehrmacht katonákat irányítja, a többiek pedig a szökni próbáló különböző nációk katonáit. Míg a németek feladata a katonák (kis fabábuk) börtönben tartása, addig a foglyok dolga, hogy a megfelelő felszerelések összeszedésével a kijelölt pontokon keresztül elmeneküljenek a kastélyból. Az alap mechanizmust a kockadobások adják, amelyet csak és kizárólag mozgásra fordíthatunk. Két kockával dobunk és mint a régi “létrák és kígyók” vagy “Ki nevet a végén?” játékban a pontértéket eloszthatjuk a bábuink között. Amennyiben duplát dobtunk, újradobhatunk (maximum háromszor lehet duplázni). Micsoda taktikai mélységek…

A játékosok egymás után következnek és dobnak/mozognak. A németeket irányító játékos persze megpróbálja elkapni a szökevényeket azzal, hogy arra a mezőre áll, ahol egy fogoly bábu van. Ez a bábu ekkor bekerül a fogdába, és csak akkor szabadulhat ki, ha a tulajdonosa két azonosat dobott a kockával. Szóval a játékosok lépegetnek ide-oda, meglátogatnak egy-két termet, ahol felszereléskártyákat szereznek meg, amik a különböző menekülési útvonalakhoz kellenek. Mindenki készülget, a játékosok össze is beszélhetnek, de a végén csak egy játékos nyer, aki 2 bábuját is kimenekítette, vagy nem marad több idő (X kört lejátszottunk), amivel a németek nyertek.

Persze van még egy-két akciókártya, amit játék közben szerezhetnek a játékosok (különböző a két oldalnak), de ezek csak picit zavarják meg az amúgy  teljesen monoton játékmenetet.

(Forrás: diceandsorcery.blog.hu)