Jump to content

London Dread

2017. 09. 29. 11:01

1857 március 12. London. A hajnali órákban az utcák még kihaltak és a köd sem szállt fel teljesen. A macskaköveken kemény cipők kopogása hallatszik, ahogy sietve szelik át a távolságot a 4-es házszámhoz. Az ismeretlen alak odalép az ajtóhoz, majd lehajol, és egy fehér borítékot csúsztat be alatta. Benne egyetlen mondattal: “Tegyen látogatást Mr. Reynaud-nál a Curzon Street 21-ben. Siessen!”

Valahogy így kezdődik az első szcenárió a London Dread játékban, amely idén jelent meg a Grey Fox Games gondozásában. Az esseni listám összeállítása során figyeltem fel rá, mivel egy viktória-kori kooperatív horror játékról van szó. Egyrészről nem sok horror játékhoz volt eddig szerencsém, másrészről egy szimultáns játékmenettel rendelkező kooperatív társasról van szó. A játékidőt is 1 órára ígérik és maximum 4 játékos tud leülni az asztal mellé, ami kis csapatunknak számára teljesen ideálisnak is bizonyult.

A játék során detektív csapatunk London utcáin próbál a sok piti bűnöző között rábukkanni a várost rettegésben tartó bűnszervezeteket irányító gonosztevőkre. Ám nem elég rájuk találni, ártalmatlanítani is kell őket. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a játékosok egy-egy karakter szerepébe bújnak, amelyek különböző képességekkel rendelkeznek. Ezek színes ábrákkal vannak jelölve, amelyek ugyan el vannak nevezve, de a rajtuk szereplő szimbólum az, amely talán jobban megjegyezhető. A város 4 kerületében (É, K, D, NY) 6-6 lefedett “dread” lap található, ezek jelképezik azokat a helyeket, ahová érdemes ellátogatni, hogy minél több információ tudjunk meg a szervezetről. 

A játék első részében 12 percet kapunk, hogy felfordítsunk annyi lapot amennyit szeretnénk és megtervezzük, ki melyik helyszínre látogat milyen sorrendben. A játékosok rendelkeznek egy-egy órát jelképező kartonlappal amelyen 12 üres mezőt tölthetnek meg. Ezekbe a mezőkbe kell beleraknia minden játékosnak, hogy az adott időpontban melyik mezőn szeretne nyomozni illetve, ha másik városrészbe szeretne eljutni, akkor az utazást jelöli.

Azt még fontos megjegyezni, hogy a setup során minden kerületbe legalább egy történethelyettesítő-kártya is be lesz keverve, amelyet a játék megnyerése érdekében fel kell fordítani. Ha sikerült egyet megtalálni, a szcenárióhoz tartozó lapokból be kell helyettesíteni a legfelső plot-lapot. Szcenáriótől függően 5-6 lap áll rendelkezésre, amelyeket azon felül, hogy kötelező lesz meglátogatni, még megfelelő időben is kell megtenni. 

A “dread” lapokat úgy lehet megoldani, hogy megfelelő számú akciópontot kell az adott kártyán elkölteni. Minden kártya megadja, hogy mely karakterképességek számítanak akciópontnak. Általában 2-5 akciópontra van szükség egy dreadlap megoldásához és mivel egy karakter általában maximum 3 akciópontot tud egymaga szolgáltatni sokszor közös munka szükséges a sikerhez. Tehát az első 10 perc azzal telik el, hogy villámtempóban próbálja az ember megtalálni az összes szcenárió specifikus plot-lapot és próbál tervezni, ki mikor, hova megy, és hogyan tudja megoldani az adott lapot. A 10 perc után mindenki ráeszmél, hogy eddig körülbelül a negyedét sikerült lefedni a lapok közül és már csak 2 perc van hátra, amit egy rohamtempóban “tedd be azt oda, mindegy miért, jó lesz, higgy nekem!” illetve “nekem csak 3 mezőm van kitöltve, jó ez így?” elhadart mondatok követnek. A 12 perc letelik, tovább tervezni már nem lehet, ami sikerült, sikerült, ami nem, az üresen marad.

Ekkor következik a játék hosszabbik része, amikor a tervezést lényegében végre kell hajtani. Tetszőlegesen kiválasztunk egy játékost, aki szépen sorban végigmegy az órán és mindenki lehelyezi a bábuját arra a helyre, amit megjelölt a kartonján az adott időpontban. Megnézik, sikerül-e megoldani az adott lapot vagy sem (esetleg 1-2 segítséget igénybe lehet venni), majd mennek a következő időpontra. Ez a folyamat addig tart, amíg a 12 mezőt végig nem járják az órán. 

(Forrás: diceandsorcery.blog.hu)