Tudjátok, akiknek minden vágyuk, hogy erőműveket és nyersanyagokat vásároljanak, és ők építsék ki versenytársaikat is megelőzve a leggazdaságosabban működő elektromos hálózatot.

Le lehet engedni a szemöldököket, mert nekik is terem babér a Nagyfeszültség képében.

A játék német és amerikai kiadása eddig is elérhető volt itthon a társasjáték szakboltokban Funkenschlag illetve Power Grid néven, ám idén augusztusban a Gémklub gondozásában magyarul is megjelent Nagyfeszültség néven.

Friedmann Friese Funkenschlagja (:D) szinte teljesen nyelvfüggetlen, tehát a kiadó csupán a dobozt, a játékszabályt és a segédletkártyákat fordíttatta le. A játék új borítót kapott, aminek a grafikája az eredetihez képest egy kicsit kedvesebbre sikeredett, ám így sem nevezném kimondottan tenyérmágnesnek - ellentétben pl. a Tokió Királyával.

A doboz tartalmának leggyengébb pontja az Elektrónak nevezett valuta, ami kinézetre és minőségre is kísértetiesen hasonlít a Gazdálkodj okosan!-ban lévő papírfecnikhez. Ez a játék minőségibb bankókat érdemelne, valószínűleg ez adhatott létjogosultságot a Power Grid Deluxe kiadáshoz, amiben műanyagérmék és formára vágott fa nyersanyagok és erőművek sorakoznak.

Rázzuk fel a környéket!

A Nagyfeszültségben az a cél, hogy a játék során minél nagyobb elektromos hálózatot építsünk fel, és az ezekhez tartozó erőműveinket a megfelelő nyersanyagokkal mind beizzítsuk. A játékot az nyeri, aki végső kör során a legtöbb erőművét be tudja pöccinteni.

Ahhoz, hogy mindezt megtehessük, erőműveket és nyersanyagokat kell vennünk, a játéktáblán lévő, különlegesen működő piacokról.

Az erőművekhez licit útján lehet hozzájutni, a játék során mindig nyolc erőmű látható, ám ebből csak a négy olcsóbb vásárolható meg. Ha valaki kifizet egy erőművet, akkor újabb darab kerül fel a húzópakliból és sorrend szerint elfoglalja a helyét, vagy az alsó (jövőbeni piac), vagy a felső jelenlegi piac sorban. Az aktuálisan soron következő játékos megnevez egy erőművet, és tesz rá egy ajánlatot (az ajánlatnak meg kell egyeznie az erőmű sorszámával, ez adja a kezdőárat), erre a soron következő játékos reagálhat passzal, ha nem kívánja megvenni a kikiáltott darabot, vagy tehet egy magasabb ajánlatot. Ez így folytatódik addig, amíg valaki nem ajánl egy olyan összeget (amit ki is tud fizetni), amire más már nem licitál tovább.

Egy játékos maximum három erőművet birtokolhat, ám a játék során egyre nagyobb erejű, illetve gazdaságosabb erőművek tűnnek fel, így egy idő után illik őket fejleszteni. Ekkor a már meglévő három erőműből, a legavíttabb (legalacsonyabb sorszámmal rendelkező) leesik, és a helyére az újonnan vásárolt kerül. Amennyiben a lecserélni vágyott erőművön van nyersanyag, az rákerülhet egy másik erőművünkre, ha el tudjuk azt tárolni, elképzelhető, hogy ez nem lehetséges, így a rajta lévő nyersanyag is elvész.

Fontos megjegyezni, hogy a játék során nem muszáj mindig az összes erőművet nyersanyaggal ellátni, és/vagy a hálózatát etetni vele.

A nyersanyagok (szén, olaj, szemét, urán) piaca nem licit alapúan működik mint az erőműveké, hanem valójában a “piacot” formázza meg. Szerencsére nem kell kofákkal hadakoznunk, ám elképzelhető, hogy olajért indulunk, de végül uránnal térünk haza, hiszen az érte meg jobban. A nyersanyagok piacán az válik drágává, amire nagy a kereslet, és abba éri meg beszállni, amit jelenleg a legkevesebben használnak, hiszen ez válik a legolcsóbbá.

A piacra a játékosok erős befolyással bírnak, könnyedén fel lehet nyomni egy-egy keresettebb nyersanyag árát, vagy akár be is lehet fagyasztani a piacát.

Amíg az erőművek vásárlása körsorrendnek megfelelően történik, a nyersanyag vásárlása viszont ellentétes irányban, vagyis a legutolsó helyen álló játékos tud a legkedvezőbb áron vásárolni.

A két vásárlási lehetőség egyedisége mellett a játék egyik erős és stratégiailag nagyon fontos pontja a játékosok sorrendje, illetve ennek a befolyásolása.

Az első kör során véletlenszerűen alakul a sorrend, majd a játékosok kedvező illetve kevésbé kedvező helyzete lesz a döntő. Az első helyre az a játékos kerül, aki jelenleg a legnagyobb hálózattal rendelkezik, a többiek sorrendben követik, egyenlőség esetén a legmagasabb sorszámú erőmű dönt.

Az első helyen álló licitálhat először - neki nagyjából csak ennyi előnye van, hiszen a nyersanyagpiacon, illetve a hálózatok építésében is ő válik utolsóvá. Vagyis a legutolsó játékos van a legjobb helyzetben, ha vásárlásról vagy épp hálózatépítésről van szó, sőt a licitben azt is megvárhatja, amíg a többiek jól kivásárolják magukat, majd lecsaphat egy szép modern erőműre anélkül, hogy a többiek feljebb tornáznák az árát.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bevételt a játékosok körönként a bekapcsolt erőművek által felvillanyozott városok után nyerik, vagyis, aki a végén kullog jó áron vásárolhat ugyan, de kevesebb pénzből.