A játék lényege pofonegyszerű: teremts olyan fajokat, amelyek hatékonyabban boldogulnak a többinél. A siker mérőszáma itt az elfogyasztott élelem mennyisége, ami lehet növényi vagy állati eredetű, minden attól függ, hogy a játékosok milyen taktikát választanak, illetve, hogy hogyan reagálnak egymás cselekedeteire. Nem atomfizika ez, mégis zseniális. Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a North Star Games csapata olyan játékrendszert pakolt össze, amely példaértékű a modern társasjátékok világában.

Ugyanis az Evolúció egy végtelenül egyszerű és elegáns játék, rengeteg lehetősséggel és stratégiai elemmel. Nincs két egyforma játékülés és mindig működő győzelmi taktika. Az nyer, aki okosabban reagál a többi játékos akcióira, és előre gondolkodva képes létrehozni egy fenntartható ökoszisztémát, ahol senki nem marad éhes. Nem túl bonyolult a feladat, ugye? Pedig sokan nem fogják túlélni.

A játék elején mindenki egy fajtáblával indul, amelyen az adott faj mérete, és a populációja követhető nyomon. Ezeken a táblákon nem szerepel semmiféle egyedi tulajdonság vagy jellemző, tényleg csak a folyton változó statisztikai adatok. A fajok formálása és egyedivé tétele a tulajdonságkártyákkal történik, amelyekből minden kör során hármat kapunk, illetve egy-egy további kártyát minden általunk irányított fajért. A kezdetekkor tehát négy kártyával indul mindenki, és innen kezdődik az igazi evolúciós móka.

Minden kör elején minden játékosnak be kell dobnia egy kártyát az itatóba, ahol a táplálékszerzés folyik. Ezeknek a kártyáknak az összértéke fogja meghatározni, hogy az adott körben mennyi élelem jut az itatóba, amelyből növényevő teremtményeink lakmározhatnak kedvükre. Eleinte nem fog gondot okozni állataink etetése, ám ahogy haladunk előre a játékban, úgy lesz egyre több éhes száj, és ilyenkor bizony előbb-utóbb megjelennek a ragadozók is, akik nem az itató étlapjáról szoktak rendelni.

A többi kezünkben lévő kártyával már sokkal érdekesebb dolgokat tudunk művelni. Egyrészt a kártyákon szereplő tulajdonságokat kiszórhatjuk a teremtményeinkre, akik egyenként hármmal rendelkezhetnek, tehát viszonylag széles skálán mozognak a kombinációk, azonban mégsem beláthatatlan az egész, könnyen tudunk számolni az adott szituációk szülte eshetőségekkel. Alkothatunk intelligens, dögevő üreglakókat, falkában támadó, vastag zsírpárnás ragadozókat, vagy éppen szarvakkal rendelkező hosszú nyakú páncélosokat. Rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, ám elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott szituációban melyek azok a kombinációk, amelyek sikerre vihetik állatainkat. Egészen egyszerű példa: Teljesen hasztalan létrehoznom egy ragadozót, ha minden egyéb asztalon lévő faj rendelkezik a fára mászás képességével, az enyém pedig nem. Ha mégis így cselekszem, szörnyű árat kell érte fizetnem, ugyanis etetéskor a fára mászók elmenekülnek, a ragadozóm pedig étel nélkül marad, és csendesen kihal. Viszlát, kegyetlen világ!