Egészen konkrétan egy magyar fejlesztésű ütésvivős kártyajátékról beszélünk, amiben a kijátszott lapokon gladiátorok díszelegnek. A lejátszás pedig egyszerű: színre színt kell rakni, a nagyobb lap üt, adu nincs, és aki vitte az ütést, az hív. Ebben eddig még semmi extra, csakhogy!

Minden leosztás előtt fogadásokat kötünk majd, vagy kicsit pontosabban fogalmazva, vállalásokat teszünk: ki hány zöld kártyát visz el, hányat üt összesen, elüti-e az utolsó hívást és hasonlók. A fogadások ára mindig 1 érme, de minél nagyobb a kihívás, minél nehezebb előre látni a sikerességét, annál többet nyerhetünk. Például ha vállaljuk, hogy az ütéseink száma 3 és 5 között lesz, arra 3-as a szorzó, de ha pontosan megmondjuk, hogy éppen 3-at ütünk majd, arra már 5-ös! És ami még fontosabb: nem csak pénzt teszünk fel, hanem információval is fizetünk a lehetőségért, hogy fogadhattunk.

A lejátszás előtt ugyanis 4 körön keresztül egy kártya terítéséért - képpel felfelé lerakjuk a kártyát a karakterlapunk mellé - köthetünk egy fogadást vagy elvehetünk egy képességzsetont, avagy cserélhetünk egy lapot a talonból (utóbbi esetben persze csak úgy záporoznak az információk, hiszen egy lapot megmutattunk, hogy cserélhessünk, majd a látható lapokból álló talonból felveszünk egyet, így mindenki tudja, hogy az a kezünkben van, és lerakunk helyette egy lapot a talonba, ergo azt is látja mindenki, lehet vele számolni).

Fogadni persze nem kötelező - lehet trollkodni is. Bizony, trollkodni! Azok, akik nem kötnek fogadást, trollok lesznek. Az ő céljuk, hogy a többiek fogadásait megbuktassák. Nekik minden egyes fogadás, amit a többi játékos bukik, 2 pénzt fizet.

A sikeres fogadásokért tehát pénzt kapunk a lejátszás végén, és ha nem buktunk el egyet sem, akkor szériázunk: a sikeres fogadásokat jelöljük a játékoskártyánkon. Az első bukott fogadásnál sajnos ez a számláló 0-ra esik vissza.

A játékot az nyeri, akinek először sikerül 30 pénzt összeszednie vagy megnyernie zsinórban 8 fogadást.

A játék 3 vagy 4 fővel játszható, és egy-egy leosztás percek alatt lemegy. Ahogy azt a klasszikus kártyajátékoktól már megszokhattuk: a szabályok nem bonyolultak, jól játszani mégsem egyszerű. A fogadásoknál bevállalósnak kell lenni, de nagyon elszaladni nem szabad, hiszen nem csak egy érme a tét, hanem az is, hogy a fogadássorozatunkat megint elölről kezdhetjük. Ráadásul információkat adunk át. Szóval mindig van mit mérlegelni - a Sponsio szépsége pedig nem a rövidkardokban és az arénát betöltő üvöltésekben, hanem éppen ebben rejlik!