Ha megnézzük a modern társasjátékok elmúlt 10-15 éves termését, akkor azt láthatjuk, hogy a számunkra egzotikus kelet világa mintha kiapadhatatlan ihletforrása lenne a játékfejlesztőknek. Rengeteg kiváló játék dolgozik keleti ízekkel, ami egyrészt jó, hiszen az egyiptomi birodalom, Mezopotámia, az ókori Kína, a feudális Japán vagy éppen az arab kultúra nem pusztán játékos szempontból izgalmas téma, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy ez keletieskedő mértéktelenség könnyedén átcsaphat közhelyes unalomba, valamint felületes giccsességbe.

Az Istanbul egy 2-5 fő számára hegesztett, már-már pofátlanul egyszerű játék, amelyben a játékosok egy-egy kereskedő szerepét töltik be, hogy oldalukon lelkes segítőikkel a város bazárnegyedét körbejárva jól megtöltsék talicskáikat értékes portékákkal, nevezetesen gyümölccsel, textiliával és ékszerrel. A cél persze nem egyszerűen a nyersanyagok mérhetetlen felhalmozása, hanem azok okos felhasználása, illetve áruba bocsátása, hiszen az elsődleges feladatunk az lesz, hogy elsőként szerezzük meg a győzelemhez szükséges 5 méregdrága rubint, amelyekért bizony rendesen körbe kell járnunk a bazárnegyedet.

Maga a bazárnegyed egy 16 lapkából álló, gyönyörű illusztrációkkal ellátott moduláris játéktér, ami már önmagában is figyelemfelkeltő látvány, hiszen a szó szoros értelmében nem táblás játékkal van dolgunk. A lapkás megoldás azonban nem pusztán vizualitásában egyedi, hiszen a moduláris jellegnek köszönhetően játékonként eltérő módon is összerakhatjuk Isztambult, amely nagyban növeli az élmény szavatosságát, illetve ennek köszönhetően más és más nehézségi szintek szerint játszhatunk. Az összeállításra vonatkozóan a szabályzat egyébként tesz ajánlásokat, az első játékokra azonban mindenképp érdemes a kezdő konfigurációt alkalmazni.

Folyton két lépésre a gazdagságtól  

Miután lapkáinkból összeállítottuk Isztambult, a játékosok magukhoz is vehetik talicskáikat, amelyeken könnyedén számontarthatják begyűjtött nyersanyagaikat, majd felkerülhetnek a játékosokat és segédeiket reprezentáló, toronyba rendezett színes fakorongok a kezdéshez. A játékosok kapnak még némi pénzt az induláshoz, valamint egy-egy akciókártyát is, amelyekkel egy kicsit megkavarhatják a pályán zajló dolgokat. Innentől válik igazán izgalmassá a helyzet, hiszen az Istanbulban a játékosok saját körükben maximum 2 lépést tehetnek.

Elsőre ez rendkívül szigorú korlátnak tűnik, viszont épp emiatt válik baromi élvezetessé és pörgőssé a játék. Körünk folyamán megtesszük a kívánt lépést, lerakunk egy színünknek megfelelő segédet a célállomáson, végrehajtjuk a megfelelő akciót, és kész, már jöhet is a következő játékos. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan jönnek egymás után a körök, alig van időnk szusszanni, de a játék versenyjellegéhez jól is illik ez dinamizmus. Persze nem árt figyelni, hogy merrefelé és hogyan barangolunk: amennyiben elfogynak alólunk a segédeink, már nem hajthatjuk végre az adott lapkához tartozó akciót, illetve ha olyan helyre lépünk, ahol az egyik vetélytársunk van, akkor 2 lírát kell perkálnunk neki ahhoz, hogy mi is végrehajthassuk a helyi akciót. Bizony, az üzlet néha kegyetlen…

Szerencsére nem csak vetélytársainkkal futhatunk össze a játéktéren. Találkozhatunk egy jó fej csempésszel, akitől nyersanyagokat szerezhetünk, és ott van a kormányzó is, akitől akciókártyákat kaphatunk. Ők mindig más és más helyszínen tűnnek fel, amit kockadobások segítségével határozunk meg. Ez is egy jópofa dolog, ami rengeteg változatosságot ad a játéknak, és egy kicsit segít is abban, hogy eligazodjunk a bazárvilágban.

“Meg akarsz engem sérteni?”

A bazárnegyed fő helyszínein elsősorban talicskánkat tölthetjük meg, illetve értékesíthetjük a megszerzett árucikkeket, ám vannak olyan különleges helyek is, amelyek meglátogatása szintén erősen javallott minden valamire való kereskedőnek. Ott van például a rendőrség, ahol egy szerencsétlen rokonunk raboskodik. A család fekete báránya rendkívül hasznos ember, ha kiszabadítjuk, elküldhetjük bárhová, hogy végrehajtsa az adott lapkának megfelelő akciót. Szegény azonban nem sokáig ízlelheti a szabadságot, ugyanis ha bármelyik riválisunk összefut vele, azon nyomban vissza is küldheti őt a börtönbe.

Aztán érdemes megemlíteni a bognárt is, aki némi pénzért cserébe egy új elemet ad a talicskánkhoz, ezzel növelve annak kapacitását. Őt is érdemes gyakran látogatni, hiszen amennyiben kimaxoljuk kocsink tárkapacitását, egy rubin lesz a jutalmunk.