Ahogy minden szakmát, úgy ezt is lehet jól csinálni (szerencsére van rá élő példa is), de most már könnyedén el is eljátszhatjuk, hogy megy ez nekünk, hiszen megérkezett a For Sale, vagyis az EladLak! a magyar társasjátékos világ polcaira.

Eladó, kiadó most a szívem

A For Sale immáron 19 éve tartja rabláncon a rajongók szívét, és a megjelenése óta idén, 2016-ban öltözött át harmadjára - és valljuk be, most néz ki a legjobban.

Az új dizájnt a Iello-nak köszönhetjük, aki híres a nagyon szép grafikákról és a pofás dobozokról. Az EladLak! illusztrációi annyira jól sikerültek, hogy még a legértéktelenebb, utolsó kis csöves kartondoboz-lakhely is könnyedén a kezeinkbe ugrik, annyira cuki lett az artwork.

A partik során többször is elhangzottak a következőhöz hasonló mondatok:

“Áhh, én megveszem ezt a kis kutyaházat, mert mindig is ilyet akartam.”

A magyar köztudottan lelkes filmcímfordító nemzet. Nos, ha az EladLak! filmcím lenne, helyet foglalhatna az elegáns, humoros megoldások között. Külön öröm, hogy a teljes doboz, játékszabály, még a kártyák hátoldala is magyar nyelvű - simán el lehet ezt a játékot játszani angolul is, de így mégis jobban esik a szemnek és a léleknek.

A téma és a játék célja kéz a kézben jár: az ingatlanbizniszben mozgunk, ahol a játék első felében a rivális kollégák elől megpróbáljuk elhappolni a legjobb létesítményeket, mindezt úgy, hogy lehetőleg ők járjanak a legrosszabbul, majd a második részben minél magasabb áron meg is kell szabadulnunk az alkalmi vételektől.

Vagyis: az első fázis során magukat az ingatlanokat szerzik be a játékosok, a következőképpen: miután mindenki megkapta a maga jussát pénzérmékben, fel kell csapni annyi épületkártyát, ahány játékos játszik, majd a kezdőjátékos megteszi az ajánlatát - a következő játékosok, ha szeretnének beszállni a harcba, akkor emelik a tétet. Nem a legmagasabb értékű ingatlanért megy a harc, hanem azért, hogy minél szélesebb palettáról választhassanak az ügynökök ingatlant maguknak.

A csavar ott van, hogy ha valaki nem száll be a licitbe, vagy passzol, akkor elhozhatja a legalacsonyabb értékű épületet a sorról, úgy hogy a feltett pénzének a felét (felfelé kerekítve) visszaveheti a kezébe.

A kézben tartott érmék mennyisége a játék végéig titkos, (akárcsak a Nincs kegyelem!-ben a “kösz, de nem” token), így nagyon résen kell lenni, hogy a többiek mit engedhetnek meg maguknak, mint például: érdemes-e feljebb srófolni az árakat vagy sem.

A további épületekért pedig a folytatódik a licit, egészen addig, amíg valaki nem tesz be annyi pénzt, hogy a többieknek ne érje meg felüllicitálni, ekkor a szerencsés elhozhatja az épületet, ám pénz nem jár neki vissza - míg a többieknek mind igen.