Jump to content

Agricola

2017. 11. 12. 11:51

A Patchworköt is elkövető Uwe Rosenbergnek különös tehetsége van ahhoz, hogy a legkevésbé vonzó témákat rendkívül szórakoztató módokon dolgozza fel társasjátékos formában. Ennek egyik legékesebb példája az eredetileg 2007-ben megjelent Agricola, amely már a nevében sem kínált zsákbamacskát, hiszen a játékban a földművesek mindennapjai, illetve a 17. századi pestisjárvány utáni nem túl rózsás állapotok kerültek középpontba.  

Valamit tehát nagyon tud az Agricola, ám függetlenül attól, hogy milyen nagy becsben tartja a társasjátékos közösség, és hogy egy igazi klasszikusról van szó, a hard sci-fihez, dark fantasyhoz és egyéb alantas élvezetekhez szokott lelkivilágom számára túlságosan riasztó volt az állattenyésztés-földművelés-farmgazdálkodás vidékszagú szentháromsága, ezért nem is erőltettem a találkozást.

 

A helyzet azonban úgy hozta, hogy mégis fellövök egy szalmakalapot, kapát ragadok, és elmerülök a bedobozolt mezőgazdaság rejtelmeibe, ugyanis nemrégiben megjelent az Agricola újragondolt, javított és jóárasított kiadása, ami kiváló apropónak bizonyult ahhoz, hogy társasjátékos bakancslistámon egy újabb fontos címet is kipiálhassak.

Új kiadás, régi ugar

A társasjátékos hobbi is egyre nagyobb mértékben változik, aminek köszönhetően a vásárlói igények és elvárások is jelentős különbségeket mutatnak, ezt pedig a kiadóknak is le kell követniük valamilyen módon. Az Agricola is azon játékok közé tartozik, amely megérett arra, hogy a jelenlegi körülményekhez igazítsák, hiszen egy több mint 9 éves játékról beszélünk.

A 2016-os kiadás így egy komponensek szempontjából gazdaságosabb kiszerelésben, művészeti és dizájn oldalról pedig esztétikusabb és praktikusabb változatban született újjá, ám a játék lelke és az alapvető mechanizmusok érintetlenül maradtak. Igazán jelentős változásoktól nem kell tartania senkinek, akinek már volt szerencséje a játékhoz.

Azoknak viszont nem lesz elegendő az új kiadás alapcsomagja, akik 5-en szeretnének játszani, ehhez ugyanis az 5-6 játékos számára hegesztett kiegészítőcsomag szükségeltetik, amit külön lehet megvásárolni. Ennek az újraosztásnak köszönhetően azonban jelentősen csökkent az alapjáték ára, ami semmiképp nem elhanyagolható szempont, amikor új játékot vásárolunk.

A játékban található fejlesztés és mesterség kártyákban is van némi változás az eredeti változathoz képest, néhány régi lap kikerült, illetve bekerültek újak is, ám itt az elsődleges szempont a játékegyensúly helyes mederbe terelése volt, ami eddigi tapasztalataim alapján egészen jól sikerült.

Ki korán kel, lapkákat lel

Ha nagyon egyszerűen akarjuk jellemezni az Agricolát, akkor nem lőhetünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy egy gazdasági stratégiai játékról van szó, ahol földművelőink jól megválasztott akcióval próbálunk helytállni, hogy közben saját farmunkat gyarapítsuk, és hogy győzelmi pontokat halmozzunk fel.

Szerencsére azonban a farmon jó dolgok is történnek, hiszen ha ügyesen építkezünk és sikerül fenntartani egy kényelmes egyensúlyi állapotot, az a győzelmi pontokban is megmutatkozik, ám ehhez mindenképp szükséges némi tapasztalat és játékismeret, de valahol ez is része az Agricola-élménynek. Nekem legalábbis igazi sikerélmény volt látni a kezdeti szánalmas teljesítményem javulását, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy találkoztam olyan játékossal is, aki túlságosan frusztrálónak találta az agricolai szigort.

Fontos megjegyezni, hogy a fejlesztők nagyon jól lőtték be azokat a játékegyensúlyi maximákat, amely mentén mozoghatunk. A különböző fejlesztések és mesterségek nagyon hatékonyak lehetnek, ám halmozásukra eleve nincs sok lehetőség, ezért sikerünk inkább az időzítésen és a helyes döntés meghozásán múlik. Bár sok lehetőség közül választhatunk, ami eleinte rémisztő is lehet, egyáltalán nem agyzsibbasztó az élmény.

 

(Forrás: diceandsorcery.blog.hu)