A szellem egy paraván mögött beállítja a mentalistáknak a „helyes” megfejtést. Mindenkihez fog egy tettes, helyszín, eszköz kombináció tartozni, mely játékosonként eltérő lesz. Ezután a szellemnek hét éjszakányi ideje van (hét kör) ami alatt víziókkal rá kell vezetnie a többieket az általa beállított kombinációkra. A szellemet alakító személy a kezében lévő speciális lapokból fog válogatni a játékosoknak, és megpróbálja a rajtuk lévő mintákkal eljuttatni őket a helyes megfejtéshez. Ezek a lapokon különös rajzok, vagy még inkább festmények találhatóak, amik rendkívül szuggesztívek, és könnyű róluk asszociálni. A játékosok felfedik a lapot, amit kaptak és közös erővel megpróbálják kitalálni a megfejtéseket addig, amíg az időt mérő homokóra le nem pörög. Ha az idő lejárt, akkor le kell tenniük a voksukat először a gyilkos kilétére. Ezen a ponton van lehetősége a többi játékosnak mérlegelnie azt, hogy szerintük a többiek jól tippeltek e. Kis jelölőkkel jelezhetik, hogy véleményük szerint társaik megfejtése helyes, avagy helytelen volt. Ezután a szellem összesíti az eredményeket és elárulja, hogy ki tippelt megfelelően és ki nem. Azok a játékosok, akik eltalálták a helyes megfejtést, tovább léphetnek a következő elemhez, mégpedig a helyszínhez, viszont azok, akik nem jártak sikerrel, újra kell, hogy próbálkozzanak, és mindaddig nem léphetnek tovább, amíg meg nem fejtik helyesen a személy kilétét. Természetesen a szellem ekkor plusz kártyákkal segíti az elakadt látnokokat.
Az idő nagyon fontos a Mysteriumban, ugyanis nem elég hét kör alatt mindenkinek megfejtenie a hozzá tartozó kombinációt, hanem ebbe bele is kell férnie a végjátéknak is. Ha sikerült mindenkinek kitalálnia a hozzátartozó beállítást, akkor a mentalisták felsorakoztatják vízióikból megismert „tippjüket”. Például a bejárónő tette a szalonban méreggel és így tovább. A szellem végül három kártya segítségével – egy jelképezi a személyt, egy a helyszínt és az egyik az eszközt – megpróbálja az egész csapatot rávezetni az egyetlen helyes megoldásra. A korábbi szavazásoknak itt lesz jelentősége, ugyanis a szerzett pontok függvényében tekinthet meg valaki egy, két, vagy mind a három lapot, ezzel is javítva a végjátékban az esélyeit.
A Mysterium lengyel elődjéhez képest is mutat játékmechanikai újításokat, de a legszembetűnőbb különbség a vizuális tuninng, amin áteset. A társasjáték gyönyörű lett, a paravántól elkezdve a kártyákon át, egészen a játékosokat jelölő színes kristálygömbökig. Mindegy a hangulat alátámasztását segíti, és bizony könnyen be is szippant minket a Warwick kúria rejtélye. Külön dicséret jár az állítható nehézségi szintekért, így ha túlságosan nagy kihívást jelent a játék számunkra könnyíthetünk, avagy sokkal rögösebbé is tehetjük az utunkat. Bárkinek szívesen ajánlom, aki egy erős atmoszférájú, együttműködésre sarkalló, sokan játszható társas élményre vágynak.