A Vikingdoms magyar fejlesztésű, kétszemélyes, absztrakt stratégiai játék, amelyben a játékosok vállt vállnak vetve foglalnak el szigeteket és építik birodalmukat. Persze csak annyira vetnek vállt vállnak, amennyire két, amúgy rivális birodalom feje között szokás: a fosztogatás közös, a szigetekből mindketten zsákmányolnak – egy-egy lapkát –, de hogy kié a nagyobb zsákmány – az értékesebb lapka –, attól függ, hogy a fosztogató csapatot melyikük embere vezeti.
A játék két fázisra oszlik: toborzásra és fosztogatásra.
Aki a Sixth! (Sixmaking) című játékot ismeri, annak az előbbi nem fog meglepetést okozni – ez persze nem véletlen, a szerző is ugyanaz, sőt a Vikingdoms lényegében egy új csavar a Sixmakingben…de lássuk előbb az alapokat:
A toborzás fázisban a játékosok felváltva helyeznek vikingeket – korongokat – a játéktáblára vagy mozgatják a már rajta lévőket. Új vikinget csak üres mezőre, a már meglévő vikingeket pedig csak más vikingekre lehet helyezni. Ily módon vikingcsapatok jönnek létre. Minden csapat aszerint mozog, ahány korongból áll.
Egy önmagában álló viking csak egy mezőt léphet, vízszintesen vagy függőlegesen. A csapatok mozgása pedig azoknak lehet ismerős, akik hallottak már a sakk nevű játékról… A kétfős csapat vízszintesen és függőlegesen bármennyit, a háromfős ló lépésben léphet (és át is ugorhat más csapatokat). A négyfős csapat átlósan – akár a futó –, az ötfős pedig bármilyen irányban bármennyit léphet. Mozgatni persze nem csak a saját bábuinkat lehet, hanem bármelyiket a pályán, és ha csapattal lépünk, nem kell az összes korongot mozgatnunk, csak annyit, amennyi tetszik – a mozgást ilyenkor az induló csapat magassága határozza meg.
Így a játékhelyzet folyamatosan változik, mindazt, amit a táblán látunk, egyetlen lépéssel drasztikusan át lehet alakítani (hiszen egy lépéssel akár egy, a pályán lévő „futóból” és „bástyából” két „huszárt” lehet csinálni, amik ráadásul egész más figurákat fenyegetnek ettől a pillanattól fogva).
A cél: úgy alakítsunk ki egy hatos tornyot, hogy a mi színünk legyen a torony tetején.
Szabály, hogy amennyiben egy játékos létre tud hozni egy legalább 6 vikingből álló csoportot, azt meg is kell tennie, ergo nem csak a saját lépésünkkor alakulhat ki a számunkra kedvező csapat. Az ellenfelet is belekényszeríthetjük egy olyan helyzetbe, ahol neki kell azt létrehoznia.
Fosztogatás fázisban a soron következő szigetet – lapkapárt – osztjuk el, és természetesen az választ először, akinek a színe a csapat tetején volt. Ilyenkor foglyokat is ejthetünk az ellenféltől, aszerint, hogy melyik lapkát választottuk.
A fosztogatást követően a csapat tagjai visszakerülnek a játékosokhoz (a foglyok az ellenfélhez), a következő kört pedig táblán maradt figurákkal kezdhetjük el. Vagyis, ha elég szemfülesek vagyunk, akkor egy körben a csapat összeszedésén túl arra is figyelhetünk, hogy milyen kezdőállást alakítunk ki magunknak a következő körre. Az ilyenkor szabadon lehelyezhető figurák számát persze csökkentik azok, amelyek a táblán maradtak, illetve azok, amelyeket foglyul ejtettek.
Kétféleképpen győzhetünk: vagy 16 érme értékben gyűjtünk össze szigetlapkákat, vagy összeszedünk 3 falu, avagy 3 kikötő típusút. Vagyis a fosztogatás fázisban a választás mindig egy hosszú távú döntés része kell, hogy legyen. Sőt, az is elképzelhető, hogy valaki elengedi egy toborzás megnyerését pusztán azért, hogy a pályán kialakított helyzet a következő körben számára kedvezőbb legyen, mert akkor juthat olyan lapkához, ami fontosabb számára, mint az adott körben megszerezhető. Ez persze nem kis kihívás, hiszen a táblán az állás mindig igen turbulensen változik.
