Jump to content

Városállamok versenye – mire jó egy világcsoda?

2018. 02. 28. 22:59

7 Csoda már az első alkalom után kedvenc társasjátékunkká vált a családban. Könnyed(nek tűnő) félórás küzdelem, gyakorlatilag várakozási idő nélkül. A játék alapvető mechanizmusa a válogatás a színes (minő csoda: hétféle színű) kártyák között, amiből (meglepetés!) hét darabot kap mindenki egy korszak elején. A legendás hetes szám lengi körbe az egész játékot, kiegészítve a mesebeli hármassal. Három korszak, három arany alaptőke, három lépcsőben építhető világcsoda. Sőt, a négy alapanyag a három kézműves termékkel ismét hetet ad ki – de ne menjünk bele a kabbalisztikába: a 7 Csoda nem (csak) ettől hihetetlenül élvezetes!

A játékban az ókori világ hét csodájának gyönyörűen illusztrált táblái köré építhetjük ki mindannyian kis birodalmunkat. A kezünkbe kerülő kártyák alapján dönthetjük el, mit fejlesztünk: a kultúrát, a tudományt, hadseregünket vagy kereskedelmünket. Birodalmunk értékét ezek a dolgok, valamint kincstárunk mérete és felépült világcsodáink szintjei adják meg. (Ha ehhez hozzáadjuk a harmadik korszak különleges kártyáit, a céheket, ismét hetet kapunk…)

Egy-egy területet egy, a kezünkből kiválasztott kártya „megépítésével” fejleszthetünk. A megépítés annyit jelent, hogy birtokában kell legyünk a kártyán lévő alapanyagoknak (hacsak nem ingyenes, mint mondjuk egy új bánya nyitása). Ha saját termelésünk nem elég, pénzmagunk is segíthet: megvehetjük a hiányzó anyagokat két szomszédunktól. De kereskedni csak velük lehet: mégiscsak az ókorban vagyunk, amikor a földrajzi távolságok áthidalása nehézkes volt, és a Földközi-tengeren átkelni kockázatos, inkább mindenki a partok mentén evickélt. Épp emiatt haderőnket is csak szárazföldi szomszédjainkkal mérhetjük össze. Azért érdemes a többi városállamra is figyelni: nem mindegy, hogy a kezünkből kiadott lapokból melyiket kapjuk vissza, melyikkel tudjuk folytatni terveinket, amikor visszaér hozzánk.

És hogy miért silabizáljuk folyamatosan szomszédjaink fejlődését? Mert a lap kiválasztása után a kis paklit továbbadjuk, mindig az adott korszak „szélirányába”, vagyis ők a kezünkből kikerült kártyakészletből választanak ki egyet, folytatva akár egy elkezdett láncot.

(Bizonyos kártyákat ugyanis ingyen építhetünk meg – ha egy másik lapot az előző korszakban meg tudtunk építeni. Ezzel ellensúlyozhatjuk nyersanyaghiányunkat, illetve erősíthetjük erős oldalunkat.)

Épp ezért mindig nagy a dilemma, hogy a kezünkbe került kártyák közül melyiket tartsuk meg, és miért. Latolgatás közben a többi birodalmat is nézegetjük: vajon ők nagyon megörülnének a kezünkben lévő kártyák valamelyikének? Mégsem kéne a hadseregüket vagy a tudományos kutatásaikat tovább erősíteni! Persze nem muszáj meg is építenünk valamit, ha túl költséges: eldobhatjuk a csudába (három aranyért cserébe) vagy beépíthetjük a csodánkba (a csodatáblán látható költségekért).

Ez utóbbi azért is lényeges, mert minden városállamnak saját szájíze van: a csoda szintjeinek megépítésével komoly mennyiségű ponthoz lehet hozzájutni, és olyan előnyökhöz, ami a stratégiánkat a játék elejétől meghatározhatja.

Pedig a játékban az az igazán szép, hogy bár sokszor beletörik a bicskánk egy-egy irányba, mert vagy nincs elég nyersanyagunk, és bevételünk sincs, amiből kereskedhetnénk a szomszédokkal, vagy a többi játékos „elzárja a csapot”, és nem engedi hozzánk eljutni azokat a lapokat, amelyek kellenének, ennek ellenére máshonnan még mindig tekintélyes mennyiségű pontot szerezhetünk, így értékeléskor a hétféle pontforrás átnyálazásánál kellemes meglepetések érhetnek minket.

7 csoda további nagy előnye az, hogy akár hétfős társaság is játszhatja. Ugyan van benne kétfős szabály is, de ehhez egy virtuális harmadik városállam is kell. Épp ezért ajánljuk páros játékokhoz a 7 Csoda: Párbajt. Ebben valóban szemtől szemben küzd két ókori birodalom, és nem a virtuális harmadik hiánya az egyetlen különbség.

A legfontosabb eltérés: a játék akár hamarabb is véget érhet. Míg a sokszereplős játékban ellébecolhatunk úgy is, hogy katonaságra egy fityinget, azaz egy lapot sem költünk, addig itt bizony „kötéltolás” jelleggel zajlik a hadászat, és ha nem vigyázunk, az ellenfél hadserege kapuinkon kopogtat – már veszítettünk is!

Békésen is be lehet idő előtt végezni: a tudományos lapokon nem három, hanem hétféle szimbólum található. Ha ezekből hatot begyűjtünk, már magunk alá is gyűrtük ellenfelünket.

Ezen felül a Párbajban nem passzoljuk át azokat a lapokat, amelyekből választottunk, hanem a korszak lapjai egymást félig fedve vannak kiterítve, soronként váltakozva arccal vagy hátlappal felfelé, így külön réteget visz a játékba az, melyik lapot vesszük el és melyik lapokat tesszük így elérhetővé ellenfelünknek.

Párbajban mindkét játékos négy csodával indul, amelyek egy akcióval megépíthetőek, de összesen csak hét…s hogy ne legyünk szegényebbek az alapjátéknál, a legtöbb csoda megépítésének három jutalma is van.

(Forrás: gemklub.hu / kép: Gemklub)