A cím rögtön három dologra utal. Egyrészt a „Carta Imperia Victoria (kártya, birodalom, győzelem)” szavak rövidítése, ami azt sejteti, hogy egy birodalomépítős kártyajátékról van szó. Másrészt a civilizáció egy lehetséges rövidítése (gémer körökben egészen kézenfekvően az, Sid Meier Civilization című játékára is gyakran hivatkoznak Civ-ként), szóval valamiféle társadalmi fejlődésről is szó lesz. Harmadrészt pedig, ha latin számként tekintünk rá, akkor CIV=104, és láss csodát, pontosan ennyi kártyát találunk a dobozban. 

A játék, hosszának megfelelően (20-30 perc) rendkívül egyszerű: a kártyákon egy-egy (korszakonként eltérő) illusztrációt látunk, valamint egy ikont, ami azt mutatja, hogy melyik civilizációs területhez (katonaság, vallás, gazdaság, tudomány, kultúra, utópia) tartozik.

A játékban lapokat játszunk ki magunk elé, típusonként egy kupacba. Ha valamiből összegyűlik egy bizonyos mennyiség, az egy állandó képességet biztosít számunkra, ha még több, az pedig a képesség dupláját (pl. dobj el egy lapot helyett dobj el két lapot), ha pedig sikerül összegyűjteni egy terület 7 (2 játékos esetén 8) kártyáját magunk előtt, akkor megnyertük a játékot. Ezen kívül plusz képességet aktiválhatunk azzal, hogy eldobunk egy már korábban kijátszott kártyát.

Egy kis fogalmi tisztázás: a stratégia és a taktika fogalmak sokak fejében keverednek, meg aztán olyan is van, hogy egyiket vagy másikat könnyelműen használjuk kategóriák megnevezésére, akár a köznyelvben, akár a játékok világában. Nézzük, mi is a különbség:

A stratégia (és most az általános értelmezés kedvéért rugaszkodjunk el a szó etimológiájától és katonai vonatkozásaitól) egy hosszú távú cél eléréséhez vezető utat jelent. Azt a tervet, hogy hogyan fogok eljutni A állapotból B-be, milyen módon, milyen lépésekkel stb.

A taktika ezzel szemben adott helyzetre/körülményekre való reagálás. Vagyis a taktika rövid távú.

Társasjátékozásra lefordítva nagyjából arról van szó, hogy ha van stratégiám, akkor a játék elején nagyjából tudom, hogyan fog zajlani a játék – legalábbis a magam részéről –, mire fektetek hangsúlyt, hogyan fogok játszani, mikre koncentrálok. Csakhogy, mivel nem egyedül játszom, a többi játékos ténykedésére is kénytelen leszek reagálni – ez már taktika lesz.

A CIV-ben ez utóbbi valósul meg, bár a játék elején húzott három kártyából (vájt fülűeknek: ezeket lehet draftolni is) nagyjából el tudunk indulni valamelyik civilizációs terület irányába, ami meghatározza majd a játékstílusunkat is. Ha például egy játékos kultúrára épít, és abban élen jár, akkor a saját körében használhatja más játékosok képességeit, így nagy eséllyel mások erősségéből húz majd hasznot – de csak akkor, ha kultúrában ő a legerősebb (igen, jó képesség, de ez a böjtje). Aki katonasággal operál, az mindenekelőtt a kezéből dobhat el egy (később két) lapot, ha pedig a játékterületéről dob, akkor az ellenfeleivel is eldobathat. Persze ha ezt a képességet használja, akkor a katonaság kártyái is fogynak, tehát azokkal nem fog nyerni, vagy lassabban, mintha nem fogyasztaná. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat kell mérlegelnünk a játékban végig.