A terjeszkedés is egyszerű: minden területre egy bábut rakunk. Az üreseket csak úgy elfoglaljuk, a nem üreseket pedig megpróbáljuk elhódítani. A hódító két, a védekező egy kockával dob. Aki magasabb értéket tudott dobni, az nyert. Döntetlen esetén meg mindenki pusztul. Persze a hódítónak lehetnek egész komoly szándékai, és egy egyszerű vereség okán még nem kell, hogy rögtön feladja a hadjáratot: az adott tartományt ostrom alá is veheti. Ilyenkor további „oda vezérelt” seregeiért (a játékban ezeket az ostromgépre rakjuk) bónuszokat kap. Na, nem mintha a védekező nem kaphatna bónuszokat: ha van erődje, ha az ellenfél a tenger felől támad, vagy ha mondjuk egy hegyekkel vagy viszontagságosabb parcellákkal tarkított területet kell megvédenie tőle.

A pontozás meg úgy fest, hogy az aktív játékos először is régiónként (ezek több elfoglalható területből álló, nagyobb területi egységek) kap pontot aszerint, hogy mennyire erős a jelenléte az adott régióban (jelenlét, erőfölény, fennhatóság). Nem minden régió ér pontot minden korszakban, és nem minden korszakban érnek ugyanannyi pontot. Szóval változó, hogy mikor merre érdemes terjeszkedni. Aztán ezek után még a városokért, fővárosokért és emlékművekért is jár néhány pont, amik egyébként is szemrevaló díszei a játéktáblának.