Jump to content

Terra Mystica

2019. 02. 20. 09:00

Díjak zavarba ejtően hosszú sora; Uwe Rosenberg (BohnanzaFeast for OdinAgricola) neve a dobozon, úgy, hogy ő tulajdonképpen csak tesztelte a játékot; és a tény, hogy a gémer ismerőseim csak szuperlatívuszokban képesek beszélni erről a játékról, nem könnyíti meg a dolgomat, amikor nekilátok megírni ezt a cikket.

Röviden összefoglalva, a Terra Mystica egy városfejlesztési és szekta-kulturálódási játék fantasy környezetben. Minden játékos egy-egy népet irányit, amelynek mind megvan a maga természetes környezete, amiben boldogan prosperál, csakhogy a hely kevés, hát útnak indulnak belakni a misztikus terrát. Csakhogy a hétféle flóra közül minden nép számára mindössze egy az élhető, így ha a letelepedésre kiszemelt föld nem megfelelő, akkor ásót ragadnak, és nekilátnak, hogy újraplántálják a helyet egy kis hazaival. Így lesz a zsenge fűvel megszórt síkságból egy-kettőre tóvidék, majd abból mocsár, majd sivatag és így tovább.

A kedvezővé alakított földre aztán lakóházakat építünk, azokat jók belakjuk, hogy belőlük kis építészeti rásegítéssel kereskedőházak válhassanak majd, később templomok, erőd, szentély… És közben persze udvariasan igyekszünk a kedvükben járni a transzcendens hatalmaknak is (ápoljuk a négy őselem kultuszát), tudva, hogy előbb-utóbb ők is adnak majd nekünk egy kis pénzt, egy kis hatalmat, vagy ha mást nem, legrosszabb esetben győzelmi pontot a játék végén.

Persze, tulajdonképpen majdnem minden játék így vagy úgy pontra megy, de a Terra Mystica, az nagyon, és nagyon vállaltan. Minden oda van kínálva nekünk, mit hova teszünk, az hogyan és hány pontot fog hozni – és mikor. Minden fordulóban jár győzelmi pont valamilyen tevékenységért, azon kívül van, amiért fordulótól függetlenül is jár azonnal, van amiért a játék végén, és mindenhol ott virítanak a győzelmi pontok a kis táblán, a nagy táblán, a tokeneken, mindenhol. Ez egyfelől nagyon sokat segít a döntéshozatalban, mert jól látható, mi lesz a következménye egy-egy akciósorozatunknak, segít dönteni, „merre induljunk el”. Persze aki nagy analízis-paralízis bajnok (és órákig lamentál minden lépésén), annak adhat elbizonytalanodni valót is.

Mennyire jól számolható tehát a játék? Eléggé, ugyanis egyáltalán nincs véletlenfaktor.

„Everything is on the table”, ahogy a művelt orosz mondaná. Mindent látunk. Nem húzunk kártyát, nem vetünk kockát. Hogy miért milyen bónuszt lehet majd kapni a negyedik kör végén, és abból hogyan lesz pont az ötödik körben, az már a játék elején tisztán látszik.

(Forrás: gemklub.hu / kép: pixabay.com)