A Kr.u. V. században vagyunk, Róma dicsőségének fénye már megkopott kissé, a legtávolabbi provinciákig már el sem sugárzik talán. Itt barbár hordák gyülekeznek. Céljuk, hogy feldúlják, és ha lehet, porig rombolják a birodalmat. A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy se a vandálok, se a szászok, frankok, gótok, stb. ne jelenthessenek veszélyt Rómára. Ha kell, szövetségre lépünk velük, vagy ha úgy nem, hát letöröljük őket Európa térképéről.

A Pandemic: Róma bukása egy kooperatív játék, melyben a játékosok egy-egy figurát irányitva járják be az ókori Róma térképét, és igyekszenek megóvni a bukástól, elsősorban attól az 5 barbár törzstől, akik körről körre egyre nagyobb számban jelennek meg birodalomszerte, apró, ám cseppet sem szimpatikus barbárkockák formájában.

A győzelem érdekében a játékosoknak szövetséget kell kötniük a törzsekkel, oly módon, hogy a törzs színének megfelelő lapokból egy adott mennyiséget egy kézbe gyűjtenek. Akivel pedig szövetkezni nem sikerül, azt már csak le kell radirozni a játéktábláról az utolsó kockáig.

A bukás azonban, ahogy azt ennél a játékcsaládnál már megszokhattuk, megannyi módon bekövetkezhet, és nem csak a barbár hordák pusztítása, hanem Róma védelmezőinek morális megingása nyomán is...

Első ránézésre talán túlságosan is hasonló az alapjátékhoz. A játéktábla elemei könnyen beazonosíthatók, a kör felépítése is ugyanaz: a játékos végrehajt 4 akciót, majd húz két kártyát, végül következik az invázió, barbárkártyák húzása és kockák városokra helyezése.

Alig különbözik, gondolhatnánk, ha sikerült úgy ránézni, hogy nem vettük észre a légiós figurákat meg a három dobókockát, és egy csomó minden mást, ami ezeken túl is eltér:

A térképen nem röpködhetünk csak úgy ide oda (hiszen repülőgép még nemhogy nincs, de Leonardo is csak évszázadok múlva fog megszületni, hogy az első faszerkezetet összedobja ebben a témában), szóval marad a menetelés, és persze a hajózás, de az csak kikötőből kikötőbe működik.

Játék közben erődöket épithetünk, ezeknél tudunk toborozni, vagyis a táblára rakni egy-két légiót, velük pedig csatázni fogunk.

A barbárkockák eltüntetése ugyanis már nem olyan egyszerű történet, mint a víruskockáké volt az eredeti Pandemicben(egy akcióból egyet leveszek). Nem, csatázni kell, és annak sosem biztos a kimenetele. És itt jönnek be a képbe a dobókockák. A csatában résztvevő minden légió után egy, de legfeljebb három. Az eredmény a légiók teljes pusztulásától a barbár hordák maradéktalan kiűzésén át, az itt is, ott is számottevő, de nem végzetes veszteségig terjedhet.