És egy bűnténynél jobban megoldható rejtvényt keresve se találhatunk! Hiszen szinte garantált, hogy ha elég mélyre ásunk, kutatásunk kielégítő eredménnyel tud végződni: valahol, valaki valamiért csak elkövette ezt a cselekedetet!

Nem nagy csoda tehát, hogy manapság a bűnügyi játékok futótűzként terjednek: a bűnügy felgöngyölítése, a jelek követése, a probléma megoldása még izgalmasabb, ha egy regény vagy film röghöz kötött narratívája helyett egy hús-vér emberrel kell megmérkőzni.

Hiszen minden Sherlocknak kell egy Moriarty, egy igazi nemezis, aki megpróbál túljárni hős nyomozónk eszén! Ha már ismerünk valakit, aki tökéletes ellenlábas lenne, a Mr. Jack in London kiváló döntés!

Ebben a szigorúan kétjátékos kalandban címszereplőnk Londonból próbál kereket oldani, míg a másik, főnyomozó játékosnak a célja, hogy nyakon ragadja a gaz bűnözőt. Igen ám, de kit rejt igazán a Mr Jack álnév? A bűnöző játékos a játék elején titokban kiválaszt (vagy véletlenszerűen kihúz) egyet a London szívében barangoló, különleges képességekkel ellátott egyénekből, ő lesz ez esetben Mr. Jack. A detektívnek őt kell megtalálnia, de nem olyan egyszerű ez, mivel a játék alatt mind a két játékos az összes bábut mozgathatja!

Vajon a gyilkos Sir William Gull, aki helyet cserélhet egy másik bábuval, és épp ezt is tette Miss Stealthy-vel, aki falakon tud átkelni? Vagy az előbb említett hölgy a gyilkos, és próbál a játéktábla határain kívülre lopakodni? Esetleg az egész lépés csak blöff, hogy a detektívet félrevezesse a tábla túloldalán settenkedő valódi gyilkos szándékát illetően?

A detektív (nem igazán meglepő módon) dedukció segítségével tudja a gyanúsítottak listáját egyre zsugorítani: ugyanis ha a gyilkos karakter egy másik bábu, vagy egy gázlámpa mellett áll, a gyilkos játékosnak ezt jeleznie is kell. A gyilkos fényben van, de van három karakter, akik távol állnak mindenkitől? Ők már biztosan ártatlanok. Egyre zsugorodni fog a gyanúsítottak listája, míg végül Mr Jack vagy megszökik, vagy a detektív elkapja a megfelelő bábut!