A soron lévő játékos megnevez egy házat, majd megragadja Varyst elmozgatja jobbra vagy balra, esetleg felfelé vagy lefelé. Varys az adott házhoz tartozó összes útjába kerülő figurát mellé állítja, ezeket a kártyákat tehát a játékos maga elé teszi, majd az ily módon megüresedett utolsó helyen megpihen.

A következő játékos Varys új pozíciójához képest mond egy irányt, nevez meg egy házat, majd odébb teszi őt, néhány karakterkártyát pedig bezsebel és igy tovább: kettőt jobbra, kettőt balra, esetleg fel vagy le. Hát ilyen a westerosi csárdás. És most jön a cifra!

Ha a bezsebelt karakterek által képviselt házból nálunk van a legtöbb kártya, elvehetjük a ház címerjelzőjét, akkor is, ha az egészen addig másnál volt. Átpártoltak. Nagyon helyes. A játék végén a legtöbb címert birtokló játékos nyer, hűségről itt szó sem esik.

Sőt, ha a körünkben egy ház utolsó jeles képviselőjét is levesszük a pályáról, akkor elhasználhatunk egyet a játéktér szélén felsorakoztatott kisérőkártyák közül. Ezeket okosan használva jelentős előnyre lehet szert tenni, sokszor a játékállást is látványosan újra lehet írni velük.