Számomra ez a játék egy régi balatoni nyaralást juttat eszembe, ahol egy zokni nevű kártyajátékot játszottunk, melyet persze akkor feldobtunk egy „a vesztes iszik egy felest” csavarral. A zoknihoz kell a gombóc zokni, egy pakli francia kártya. A játék célja az volt, hogy megszabadulj a lapjaidtól, és a játék egy bizonyos pontján mindenkinek az asztal közepén lévő zoknihoz kellett kapnia – a leglassabb pedig megkapta a dobópaklit. Hasonlóan működik a Cica, pizza, taco, gida, sajt … is, csak itt nem elég a lapokat figyelni, közben ki is kell mondani a soron lévő szót!

Az első játékos kijátszik egy kártyát és közben kimondja az első szót: „cica”, majd jön a következő játékos, aki egy kártyát kijátszva folytatja a sorrendet és azt mondja, hogy „pizza”.  Amennyiben valaki azt a kártyát rakja le, ami éppen elhangzik, minden játékosnak azonnal a dobópaklira kell tennie a kezét, és aki utoljára kapcsol, az az egész addigi dobópaklit a kézben tartott lapjai alá teszi, majd a következő kört ő fogja kezdeni. A szósorrendet ilyenkor mindig az elejéről indítjuk el.  Különösen ajánlom a játékhoz, hogy teszteljétek társaitok figyelmét, amikor egy kártya lekerül, induljon meg a kezünk, mintha épp csapni kéne, a többiek reflexszerűen követni fognak minket, és aki úgy csap, hogy a lap nem egyezik a kimondott szóval, ugyancsak viszi a dobópaklit.
És a játékot persze az nyeri, akinek a lapjai előbb elfogynak

Az sem elképzelhetetlen a játék során, hogy új szavakat alkotunk, melynek persze nincs semmi értelme, így lett nálunk például szállóige a taca vagy pica. Egy-pár parti végére érdemes felkészülni arra, hogy kezünk sajogni fog egy öt percig, hisz nem csak mások kezei által lesz csapkodásnak kitéve, de a játékban lévő gorilla vagy mormota sem épp egy kézkímélő karakter. Ez persze mind megéri, hiszen ha mi kerülünk ki győztesen, az mindenért kárpótolja az embert! Gorilla? Igen, ebben a játékban még gorillát is találunk, de lesz itt nekünk mormotánk és narválunk is.