A Trónok harca: A király segítője elején a karakterkártyákból kirakunk egy 6x6-os mátrixot, amelynek az egyik lapja maga Varys lesz, a többiek, vagyis a karakterkártyák az egyes házak jeles tagjai, egy-egy ismerős név.

A soron lévő játékos megnevez egy házat, majd megragadja Varyst elmozgatja jobbra vagy balra, esetleg felfelé vagy lefelé. Varys az adott házhoz tartozó összes útjába kerülő figurát mellé állítja, ezeket a kártyákat tehát a játékos maga elé teszi, majd az ily módon megüresedett utolsó helyen megpihen.

A következő játékos Varys új pozíciójához képest mond egy irányt, nevez meg egy házat, majd odébb teszi őt, néhány karakterkártyát pedig bezsebel és igy tovább: kettőt jobbra, kettőt balra, esetleg fel vagy le. Hát ilyen a westerosi csárdás. És most jön a cifra!

Ha a bezsebelt karakterek által képviselt házból nálunk van a legtöbb kártya, elvehetjük a ház címerjelzőjét, akkor is, ha az egészen addig másnál volt. Átpártoltak. Nagyon helyes. A játék végén a legtöbb címert birtokló játékos nyer, hűségről itt szó sem esik.

Sőt, ha a körünkben egy ház utolsó jeles képviselőjét is levesszük a pályáról, akkor elhasználhatunk egyet a játéktér szélén felsorakoztatott kisérőkártyák közül. Ezeket okosan használva jelentős előnyre lehet szert tenni, sokszor a játékállást is látványosan újra lehet írni velük.

A kisérőkártyák, hasonlóan a karakterkártyákhoz, a sorozat egy-egy szereplőjét képviselik, csak épp nem a nagy házak tagjait. De itt lesz az asztalon Kisujj, Véreb, Melissandre és még sokan mások, méghozzá tematikusan karakterhez igazított képességekkel. Bizony.
De még mennyire tematikusakkal! Egy alapvetően ennyire absztrakt játéktól nem is várná az ember, és mégis. Apróságok ezek, de rengeteget adnak hozzá a játék hangulatához. Sokszor egy-egy képességet szinte jelenetre be lehet azonosítani a sorozattal, így aki még nagyon az elején van (de nagyon, tényleg), az belefuthat egy-két olyan utalásba, amiből többet is megérthet, mint szeretne. Pl. hogy a Lannister karakterkártyák egyikének miért nem Lannister a vezetékneve (OK. OK! Meg sem szólaltam… Dehát ez első évad!)

A játék maga egyébként amilyen pofon egyszerű, éppolyan pörgős és izgalmas. Óriási kombókat is el lehet benne sütni egy-két karakterkártyával, néha pedig egészen gonosz kényszerlépéseket lehet kicsikarni egy-egy jó mozgatással. 

Két- vagy három fős játékban mindenki mindenki ellen játszik, bár utóbbiban lehet szövetkezni is, aztán elárulni a másikat, ha úgy alakul. Kisujj is mondta Nednek, hogy ne bízzon benne, ez ebben a műfajban alapvetés.