Jump to content

Klank!

2020. 11. 16. 11:32

A pakliépítés már-már elavult műfajnak számít a modern társasjátékok világában: a Dominion tíz évvel ezelőtt megteremtette az alapokat, és ugyan néhány évig se szeri se száma nem volt az ötlet sikerét meglovagolni igyekvő klónoknak, a többségük szép lassan eltűnt a süllyesztőben. Így tehát a pakliépítés ősapja mai napig őrzi elsőségét a BGG öröklistáján, már ami a tisztán pakliépítő kártyajátékokat illeti. Ez persze korántsem biztos, hogy sokáig így marad. Van például egy játék, ami szorosan ott lohol a nyomában. Bizony, a mai cikkünk tárgyáráról, a magyarul is megjelent Klank!-ról van szó!

A Klank! egy pakliépítő társasjáték 2-4 fő részére, nagyjából 45-60 perces játékidővel. A játékosok kalandvágyó kincsvadászok bőrébe bújva merészkednek le a kincsekkel teli mélységbe, amit egy még alvó, de a túl nagy zajra roppant érzékeny sárkány őriz. A cél nem is lehetne egyértelműbb: minél értékesebb zsákmányt felmarkolni, és lehetőleg az előtt elhagyni a barlangrendszert mielőtt a sárkány dühében rövid úton el nem intéz minket.

img_6074.JPG

Ami a fizikai valóságot illeti, a játék átlagos méretű dobozban érkezik, melynek borítója pofás, de semmi extrát nem nyújt, ellenben jól előrevetíti a vizuális világot, és segít megteremteni a hangulatot - ez utóbbi, mint látni fogjuk, igen fontos lesz.

A játékelemek minőségiek (a sárkány alakú meeple és a húzózsák nagy kúlság!), ami mondjuk minimum elvárható egy 15-17 ezres játéktól. Külön tetszett, hogy az inzert nem csak jól használható, de gondoltak a kártyákat bugyizókra is: jelentem, hogy prémium védőkkel is kényelmesen elférnek a lapok a fakkokban. Ez pedig fontos, mert mint szinte minden olyan kártyás játékot, ahol sokat kell keverni a lapokat, érdemes védőzni. Minimális befektetés, maximális életciklus!

Gyakorlatilag bármilyen társasjátéknál, de különösen egy családibb darabnál kiemelten fontos, hogy a szabályfüzet jól szerkesztett, és jól érthető legyen. Szerencsére a Klank! ezt a lécet simán megugorja, így hosszas internetes kutatómunka nélkül is meg lehet belőle tanulni a játékmenetet.

Az előkészületek viszonylag szöszölősek, ugyanis a kétoldalas tábla éppen használt felére (az egyik egyszerűbb, a másik trükkösebb játékot ígér) tucatnyi kartonjelölőt kell felpakolászni - egy részüket ráadásul kevergetés után véletlenszerűen. Erre jön még a különböző kártyák szétválogatása (szerencsére az inzertben külön lehet őket valamennyire tartani), illetve a legvaskosabb kazamatapakli bekeverése, és a kezdetben elérhető kártyák kiválogatása. Nem vészes, de azért nem is túl rövid folyamatról van szó.

A játékmenet ezzel szemben viszonylag egyszerű. Minden játékos egy tízkártyás, ugyanolyan kezdőpaklival fut neki a kalandnak, melyből mindig öt lapot tart a kör elején a kezében. Minden kártyát ki kell játszani, ezek sorrendjét (már amikor van ennek jelentősége) viszont már mi választhatjuk meg.

(Forrás: diceandsorcery.blog.hu / fotó: diceandsorcery.blog.hu)