Működésüket tekintve a Kapcsolj! játékok roppant egyszerűek. A dobozban találunk két pakli kártyát, az egyik pakliban 49 lap van, mindegyiken 5 kérdés, 1-től 5-ig számozva. A másikban 50 lap, mind egy-egy kifejezés és alatta illusztráció. A Kapcsolj! –Konyhaművészetben ezek fűszerek, zöldségek, gyümölcsök, italok, mindenféle élelmiszerek, míg a Kapcsolj! – A Föld körülben felfedezők, híres épületek, illetve holmik, amik jól jönnek a világ bejárásához, például iránytű, hőlégballon vagy csákány.

És van egy kártya, amin csak színes láncok látszanak, számozva egytől ötig. 
A képeket kiterítjük egy asztalra, majd választunk egy nehézséget. Hogy legyen sikerélményünk, kezdhetjük az egyessel. Nyugodjunk meg, ha túl könnyű, úgysem vesz el sok időt az életünkből, aztán ugorhatunk a hármasra, hogy rádöbbenjünk, nem is biztos, hogy ki kellett volna hagyni a kettest.

Szóval választunk egy szintet, fogjuk a kérdéskártyák pakliját, és felolvassuk a szinthez tartozó kérdést. Ha tudjuk, melyik kártya válaszol rá (pl. meleg levegő hajtja – hőlégballon), a két kártyát összepárosítjuk. De mi van, ha nem tudjuk a választ, vagy nem vagyunk biztosak benne, vagy egyszerűen nem egyértelmű a megoldás? 
Mondjuk az egyik játékos rábök a hőlégballonra, mire a másik megjegyzi, hogy: na igen, de ott van még a vitorlás is. De azt a szél hajtja… Igen, de a szélhez meg különböző hőmérsékletű levegő kell, attól van légmozgás. Na de mi van a termikkel? Attól megy a vitorlázórepülő!  Akkor repülő, elvégre az egy típusa. És percek alatt olyan messzire húzhatják egymást a helyes válaszoktól, amilyen messzire mondjuk hőlégballonnal repülhettek volna. Vagy vitorlázórepülővel.
Ilyen esetekben legjobb, ha a kérdéskártyát egyszerűen félrerakjuk, és visszatérünk rá, amikor kevesebb válaszlehetőség maradt (mondjuk valami nagyon egyértelmű kérdésre válaszként kiesett a repülő és a vitorlás is).