Mitől lesz igazi nyomozás-érzete egy társasnak?
A Bűnügyi krónikák lényege, hogy minden történet elején az örsön megkapjuk az eligazítást, aztán megyünk helyszínelni. Ahogy kiérkezünk a helyszínre, ott körül is nézhetünk, minden tárgyat, amit csak látunk, megvizsgálhatunk, hátha találunk valami nyomot. És jó eséllyel fogunk is találni. A bizonyítékokat innentől kezdve vihetjük magunkkal, megvizsgáltathatjuk törvényszéki szakértőkkel (hogy egészen pontos legyek: mi alakítjuk ezeket a törvényszéki szakértőket, szóval mindent azonnal meg tudunk vizsgálni), és kikérdezhetjük róluk a gyanúsítottakat és a szemtanúkat. Sőt, egymásról is kérdezhetjük őket, sőt, bármiről kérdezhetjük őket, ami csak felmerült a nyomozás során, persze lehet, hogy az illető nem tud semmit az adott dologról és csak az időnket vesztegetjük. Ha a nyomok egy új helyszínre vezetnek, oda is elmehetünk, ha vannak ott érintettek, beszélhetünk velük, ha történt bűncselekmény, helyszínelhetünk tovább. Egy idő után lesz egy csomó bizonyítékgyanús nyom, sok gyanús alak meg néhány izgalmas vallomás, és ezen a ponton csak rajtunk áll, hogy össze tudjuk-e kötni a szálakat, szóval, hogy a kirakóst össze tudjuk-e rakni, hogy fel tudjuk-e göngyölíteni… értitek.
Mi van a dobozban, és mi van máshol?
Technikailag a fentebb leírtak a következőképpen valósulnak meg: A dobozban találunk egy pakli bizonyíték-kategóriát (ilyeneket, mint vér és szervek, ruhák és irodai eszközök), különleges tárgykártyákat, egy pakli szereplőkártyát, néhány helyszíntáblát, 4 törvényszéki kapcsolat táblát (ezek leszünk ugye mi) és egy bizonyítéktáblát, amin a kártyáinkat rendezgethetjük. Ez utóbbi egy darabot leszámítva minden kártyán van egy QR-kód, vagyis a játékhoz szükség lesz okostelefonra.
Az okostelefonra letölthető applikációban elindítjuk a történetet: a Scotland Yard irodájában vagyunk és a főnök vázolja a sztorit. Máris előkerül egy szereplőkártya, ezen látjuk a gyanúsítottat. Aztán elmondja, hogy történt, és már kereshetjük is ki a helyszíntáblát. Ha oda akarunk menni, csak bescanneljük a QR kódját. Ha odaérünk, ott valószínűleg akadnak szemtanúk, előkerülnek az ő kártyáik is. Körbenézünk a helyszínen, látjuk, hogy szét vannak szórva a papírok az íróasztalon. És mondjuk meg akarjuk ezeket vizsgálni közelebbről. Akkor nincs más dolgunk, mint kikeresni a “papírok” és a “bútorok” bizonyítékkártyákat, és bescannelni őket. Az applikáció tudja, hogy ezekről a konkrét papírokról, és erről a konkrét bútorról van szó (az íróasztalról, aminek félig ki van húzva az egyik fiókja), és jelzi, ha találtunk ott valami érdekeset. Mondjuk a papíron van egy fenyegető üzenet. Akkor a papírt felrakjuk a bizonyítéktáblára. Ha a szemtanút, akit ezen a helyszínen találtunk, ki akarjuk kérdezni, csak scanneljük be a kártyáját, máris beszédbe elegyedtünk vele. Az asztalon talált üzenetről akarjuk kérdezni? Scanneljük be a nyomkategória-kártya QR-kódját, és az illető máris mondja, mit tud/gondol róla. Az áldozatról? Csak scanneljük be.
Ujjlenyomatokat akarunk vizsgálni egy tárgyon? Scanneljük be a megfelelő törvényszéki szakértőnket, és vele a tárgyat. Egy gyanúsítottról pszichológiai szakvélemény kéne? Természetesen a kriminológus szakértőnk rendelkezésre áll. És akad orvosi- és kórbonctani szakértő és persze hacker is.
Vagyis a játék egyik fele a dobozban, a másik az – ingyenesen letölthető – applikációban, de a legfontosabb elem, amivel a szálakat össze tudjuk kötni, az a fejünkben van, merthogy itt tényleg nyomozni kell majd.
