A csapat egyik tagja, a rejtjelező (minden körben más) húz egy kártyát, amit senki más nem lát, csak ő, majd három szóval utal arra a három szóra, amit a fenti kártya jelöl. Az előző példánál folytatva (1-4-2) legyenek ezek a szavak a fény, a pihenés és a karácsony.

A csapattársainak ezen szavak alapján kell kitalálniuk, hogy melyik három szám áll a kártyán.

Mondjuk a karácsonyból rögtön rájönnek a fenyőre. Pihenni lehet egy fenyő árnyékában is, de a fenyő tuti, hogy karácsony, szóval a pihenéssel valószínűleg a hétvégére utalt. A fény maradt. Körte vagy rémálom? Persze, villanykörte, tehát a fény a körtére utal. A helyes válasz tehát:

fény=körte, ami az 1-essel jelölt szó | pihenés=hétvége, ez a 4-es szó | karácsony=fenyő, tehát 2-es.

a csapattársak válasza: 1-4-2, ami helyes.

De nem veszítik el a játékot: mert amelyik csapat másodszorra sem találja ki a saját kódját, az bizony alulmarad...

Az ellenfél csapata, mivel nem látja azt a bizonyos 4 szót (csak a sajátjukat), praktikusan nem is hallhatja őket (tehát senki nem fog olyat mondani, hogy „Pihenés, ezzel a hétvégére utal”, hiszen akkor a következő körben az ellenfél már tudná, hogy ha elhangzik pl. a „munkanap” szó, akkor azzal a hétvégére utaltak).

Így tehát az ellenfél csak a háromszavas utalást hallja, illetve a választ, ami alapján tudni fogják, hogy melyik utalás hányas számhoz tartozott, de azt nem, hogy az a szám milyen szót takar. Így gyűjtögetik minden szám alá a szavakat, míg előbb-utóbb az ellenfél három olyan szóval utal, amit már ők is össze tudnak kapcsolni az előttük lévő szóhalmazokkal, így jó eséllyel próbálhatják megfejteni a kódot. Ha ezt kétszer sikerül megtenniük, megnyerték a játékot.