Adott egy 5x5-ös szómátrix, amihez van egy kódkártyánk. Ezen minden minden szóhoz hozzá van rendelve egy szín: zöld, ha ügynök, fekete, ha bérgyilkos, és khaki (ejtsd: khaki – férfiaknak: nagyon világos barna), ha civil.

A kódkártya egyik felén ülő játékos mond egy kulcsszót, ami asszociáció útján összekapcsolható az asztalon lévő szavak közül néhánnyal, és egy számot, hogy hánnyal kapcsolható össze. Például: a szavak között szerepel a „Király” és a „holló”, akkor a kulcs lehet pl. „Mátyás: 2”. A vele szemben ülő a kulcsszó elhangzása után tippelhet, hogy melyik szó tartozik hozzá. Ha olyanra tippelt, ami a kódkártya szerint zöld, akkor örülnek, a szókártyára rákerül egy zöld ügynökkártya, és a játékos tippelhet tovább. Ha olyanra, ami khaki, akkor tévedett, nem tippelhet tovább, ha pedig feketére, akkor a játékosok vesztettek.

A játékban egy csapat van, az összes játékos együtt dolgozik a játék ellen, legyenek akárhányan is.

A kódkártya mindkét oldala tartalmaz információt, így mindkét játékos mond kulcsszót és mindkét játékos tippel is. A kódkártya mindkét oldalán látszik mind a 25 kártya, ezek közül oldalanként 9 zöld, 3 fekete, a többi khaki. Mivel 15 ügynököt kell megtalálni (zöldek), a két oldal között van átfedés. Sőt, az is lehet, hogy ami az egyik játékos számára fekete, az a másik számára zöld, tehát attól függően, hogy melyik oldal tippel rá, lehet egy lépés a győzelem felé (ügynök) vagy instant bukta (bérgyilkos).

A másik óriási újdonság a civilek működése. Ezek a lapkák időjelző tokenek. Ameddig található ilyen a játéktér mellett, addig vannak még körök (egy kör addig tart, míg az egyik játékos tippel a kulcsszóra, amit a másik megadott). A hibás találatra felteszünk egyet, oly módon, hogy az ne takarja a szót (ehhez elég aprók), mivel a másik játékos számára az akár egy ügynök is lehet (vagy bérgyilkos, vagy szintén civil). Ha a játékos köre nem azzal ér véget, hogy civilre tippel, hanem hogy passzol, akkor is el kell, hogy vegyen egy civilt, ezt lefordítva maga elé teszi. Tehát az idő fogy, mese nincs.

A dobozon a játékosszám mellett (2) szerényen, apró betűvel fel van tüntetve, hogy „vagy több”. Persze, ez definíció szerint egy kétfős játék, de: Abszolút. Hibátlanul. Király. Csapatban.

Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy kooperatív Fedőnevek, ami – mint minden kooperatív játék – elég nehéz. Azt mondják, az a kooperatív játék, ami nem tángál el nagyon csúnyán az első 3-4 alkalommal, az vagy nem jó, vagy nem játszottátok jól. Ebben a játékban még könnyítés is van – kétféle. Nem véletlenül.

Tény, hogy a 15-20 perces játékidő (két fővel tényleg ennyi) számottevően megugrik egy jó háromnegyed órára, de megéri.

Ilyenkor a kódkártya egyik felén ülő játékosok közösen adnak a kulcsszót a másik oldalon ülőknek. Ezt a kulcsszót azonban csak úgy tudják megbeszélni, hogy a tippelő játékosok ne hallják, ergo vagy elvonulnak, vagy a jó öreg papír-toll módszerhez folyamodnak. Mi az utóbbit használtuk, és tökéletesen működött.