Az eredeti setting egy fantasy szerepjáték-paródia, ahol a játékosok a „hősök”, akik különböző szörnyekkel harcolva gyűjtögetnek kincseket a katakombákban.
Mindegyikük saját szálon indul el, és ezekből az epilógus szakaszban kell ráhangolódjanak az egyetlen gyanúsítottra.
És ha az ember leül a játék mellé – amelyet példás gyorsasággal magyarul is kiadott a DeltaVision–, semmin nem is csodálkozik többé.
A forgatókönyvet a Shooter című sorozat producere, Blaise Hemingway és Gail Katz (Viharzóna) írja majd.
A lejátszás pedig egyszerű: színre színt kell rakni, a nagyobb lap üt, adu nincs, és aki vitte az ütést, az hív. Ebben eddig még semmi extra, csakhogy!
Az egyszerűség kedvéért: lila, narancssárga és zöld hátuljú kártyák, különböző madarakkal, meg a lapkák.
A központi nagy játéktáblán vannak a munkaterületek (itt lehet akciózni) és a műszakóra, ami az idő múlását követi és a pontozást vezényeli.
A játékot Stéphane Vachon találta ki, a grafikai és design feladatok nagy részét pedig Dann May látta el.
Az elképesztő terepasztal Ryan Devoto keze munkáját dicséri.
Ez a játék minőségibb bankókat érdemelne, valószínűleg ez adhatott létjogosultságot a Power Grid Deluxe kiadáshoz, amiben műanyagérmék és formára vágott fa nyersanyagok és erőművek sorakoznak.
A játék erőforrásait megjelenítő fakockák közt van zöld és barna, amiket adott fényviszonyok közt könnyen összetéveszthetnek az arra hajlamosak, ez pedig kicsit szerencsésebb színválasztással kiküszöbölhető lett volna.
A Dobble Indiana Jonesnak öltözött, vagy azért többről van szó?